2012. december 31., hétfő

~ Happy New Year ~

Sziasztok! Mindenkinek nagyon Boldog és Sikerekben teli Új Évet Kívánok! 
A blogról néhány dolog. Először is, nagyon szépen köszönöm Mindenkinek aki komizott, aki feliratkozott és a többi. Egyszóval mindent nagyon szépen köszönök, és nagyon remélem a következő évben is találkozunk itt, és folytatjuk ahol abba hagytuk. Igazándiból valami frappánsabb dologgal szerettem volna lezárni a blogot - így év vége alkalmából, nem örökre - de ez most csak így jött össze. Azt hiszem, az is nagy lépés volt, hogy - végre - a 35.(!) részben egymásra talált a történet két főszereplője, de még mindig nem biztos, még mindig abba hagyhatják ezt a "kapcsolatot", már ha lehet annak mondani. :) Rettentően örülök annak, hogy 12 rendszeres olvasót "szedtem" össze, átléptük az 5000+ nézettséget - és kit tudja, lehet hogy meghaladjuk a 7000+ is még így utolsó nap - és a sok-sok kominak! Emellett összesen 9 ország - Magyarország, Egyesült Királyság, Oroszországi Föderáció, Németország, Lettország, Szlovákia, Egyesült Államok, Románia és Ukrajna - tekintette meg a blogot! Nekik nem tudom hogy tetszett a blog, mivel nem hagytak megjegyzést, de remélem más országokban is elnyerte pár ember tetszését. A következő részt szerda-csütörtök felé terveztem, remélem addig befejezem! Nagyon szépen köszönöm - sokadjára - hogy Velem voltatok, és remélem hogy a blog elkövetkezendő "életében" is itt lesztek! Boldog Új Évet Kívánok Minden kedves Olvasómnak! ^^  B.Ú.É.K!
U.I.: Ti vagytok a legjobbak! :*  xx

Jövőre találkozunk! Legyetek jók vagy rosszak! ^^ xx

2012. december 28., péntek

35." Úgy tekintek rád mint a rég elvesztett drága kincsemre! "

Hi Babes! Ti aztán nem vagytok semmik :"D A komikat nagyon szépen köszönöm - mint mindig - na és az oldal oldal látogatások ._. Túl léptük a +5000 :'O Szinte már-már meg van a +7000 :') Nagyon szépen köszönöm ezt is, és nagyon örülök neki hogy ennyien megnézitek illetve olvassátok a blogot. Ugorjunk témát :"D  Remélem mindenkinek nagyon jól telt a Karácsony és sok mindent kapott ^^ Így Szilveszteri ajándékként hoztam Nektek meg a 35. (!) részt, amiben kisebb- nagyobb csavarok és szerelmi gubancok lesznek. Remélem elnyeri a tetszéseteket és Happy lesz, mert ideje volt már egy ilyen résznek is, nem de? Na nem is mondok el sok mindent a részről, fedezzétek fel Ti és mondjátok el komiban hogy m a véleményetek ;) Mint írtam, nem régiben megkezdtem  az új blogom remélem az is elnyeri a tetszéseteket és olvasni fogjátok, illetve komiztok. Nem is szaporítom a szót, kezdődjék a történet! :$ Pusszantás! ^^ xx


* Stella szemszöge *

- Anya, apa? - meredtem előre.
- Fogd be kislány, anyucinak apucinak nem lesz baja, csak le kell csüccsenned a formás popsidra és minden oké lesz. - jött oda egy kicsit  ki gyúrt alak, majd megpróbált lenyomni a székre  csak hogy nem ment neki.
- Ne. Érjen. Hozzám. - tagoltam neki el szépen a szavakat, mint sem hogy mondatba foglaltam volna.
- Mert? Ha hozzád érek mi történik? - majd egyre közeledett.
- Nem is tudom, azt majd még eldöntöm hogy mi lesz, de ne érjen hozzám! - közben elkezdtem gondolkodni azon, hogy miként tudnék megszökni, és segítséget hívni. - Mondja, nem lett véletlenül éhes? - fontam karba a kezeim.
- De. Most hogy mondod, de. - vakargatta a nem létező szakállát.
- Rendben, elmegyek a boltba és hozok valamit, mert jelenleg nincs itthon semmi. Ha az úgy neked illetve nektek is megfelel. - slisszoltam el mellette.
- Egy fél órád van, ha nem érsz vissza saját kezűleg kapod meg a magadét! - figyelmeztetett majd kinyitotta előttem az ajtót amin szépen ki mentem. "Huh, ez meleg volt!" Mondogattam magamba, miközben megpróbáltam eltalálni a fiúk házához. Jó kérdés, hogy merre lakhatnak. Fogalmam sincs. Mivel Ők is - tudtommal - a gazdag negyedben laknak nem lesz nehéz megtalálni - remélem.Nem is volt nehéz oda találni mivel csak nekik van öt garázsuk egy baszott nagy házuk és még kitudja mijük, viszont Ők nincsenek itthon. Akkor mehetek ténylegesen a boltba. Rávettem magam, végül is csak nem ölnek meg mert akkor mehetnek a dutyiba. De a kérdésemre még mindig nem kaptam választ. Kik ezek? Bele gondolni is ijesztő hogy mit akarhatnak. Gyors beugrottam egy kisboltba vettem chipset, kólát, kekszet mindegyikből a legszarabbat. Nem fogom rájuk elkölteni a pénzem az is biztos, teljesen lényegtelen hogy mennyi van. Amint ezekkel megvoltam elindultam vissza, haza fele. Már-már kezdtem kiagyalni egy tervet hogy miként lehetne ezeket a barmokat átverni, és nagyjából már össze is állt a kép. Gyorsan haza is értem. Az első ajtó be volt zárva így nem tudtam bemenni. Maradt a hátsó ajtó, ezért elindultam arra. A kerítés átmászása sosem volt számomra akadály ezért szépen átnyomtam magam és indultam az üveg ajtó fele.
- Csak hogy megérkeztél. - szólalt fel egy hang mögülem, mire egy sikoly hagyta el a szám. - Ahj, csendesebben! - fogta be a fülét, mert hát nem kis hang szökött fel.
- Bocs, ne íjesztegess és többet nem fordul elő. - vontam vállat majd a kezébe nyomtam a szatyrot. Amint beértünk a bejárati ajtó kicsapódott, majd belépett rajta az öt srác, a három lány és a bátyám.
- Stella minden oké? - kérdezte aggodalmasan Alex.
- Mondhatni! Most pedig, szépen beavattok hogy mi ez az egész. - ültem le az éppen zabáló betörővel szembe.
- Pénz miatt vagyunk itt. - köpködte tele az arcom kajával.
- Lehetőleg darabka mentesen. És még is milyen pénzről lenne szó? - mentem hátrébb a székkel.
- Papír. Rengeteg sok pénzről. - csámcsogott tovább, majd meghúzta a kólás üveget.
- Mennyi lenne az a rengeteg sok pénz? - vontam fel a szemöldököm.
- Hmm, úgy kb. fél millió font. - rántott vállat.
- Hogy mennyi?! És még is mi a fasznak annyi pénz? - kérdeztem három oktávval feljebb, míg a többiek megrökönyödve nézték a kis társalgásunk.
- Csődbe mentünk, és apádé az üzlet. A pénzt nem kaptuk meg ezért valahogy be kell szerezni, elveszni meg nem hagyom. - vont vállat. És ahhoz képest hogy bűnöző eléggé helyes pasas.
- És, mit szólnál ahhoz hogy ha nem pénzben adnám meg neked azt amire szükséged van? - dobtam el a kezéből a kaját és a piát majd nagy nehezen az ölébe ültem.
- Mire gondolsz cica? - hogy lehet ilyen undorító valaki, hogy csak így le mer cicázni!
- Tudod Te azt nagyon jól. - kacsintottam rá.
- Hm, most hogy megint mondtál valami okosat igazad van! Tudom Én azt nagyon jól, de nem szeretem a közönséget. - majd nagy kísértés árán, de bele néztem a mogyoró barna szemeibe.
- Nyugodj meg, Én sem vagyok oda értük. Jobban szeretem a magányos, két személyes estéket. - suttogtam szinte már-már ajkaira. Felettébb érdekes lehetett a műsor, főleg úgy hogy a szüleim eléggé nagy szemekkel néztek, nem beszélve Alex dühtől tenger kék szemeiről, a lányoknak még éppen hogy nem esett ki, és akkor nem hoztam szóba a bandát. Egy valamit azért had mondjak: Mindent a családért. Lehet hogy anyu és apu nem mindig van itthon de attól még Ők a szüleink és bármi áron is de meg védem Őket.
- Mit gondolsz arról hogy Te meg Én este a közeli hotelban? - húzogatta szemöldökét kacéran miközben kicsit sem húzódott arrébb annál inkább közeledett, szinte már csókolt.
- Még eldönthetjük, viszont most ezt nem itt kéne. Valahogy még este el kell szöknöm, és ha ezt itt beszéljük meg nem biztos hogy eltudok menni. - fontam karjaim nyaka köré, ezáltal még inkább biztosabbá tettem a szavaim.
- Egyetértek veled. Akkor majd este találkozunk. Szia cica. - azzal megcsókolt - pfújj - majd felállt össze szedte a cuccait és elment. Amint sikeresen megállapítottam hogy már nem lát, futottam fel a mosdóba lefertőtleníteni a szám, vagy is inkább csak megmosni, de azt jó alaposan.
- Komolyan beszéltél? - dörmögte egy mély hang amiben tuti biztos voltam hogy nem Alex. Lassan felemeltem a fejem és a tükörben megláttam Harry göndör fürtjeit.
- A családért mindent. - válaszoltam a tükörbe.
- De nem mehetsz el! - jelentette ki komolyan, nem leges választ nem el tűrve.
- Miért? - fordultam vele szembe miközben megtöröltem a vizes szám.
- Mert nem mehetsz el vele! - követelőzött tovább, majd becsukta maga mögött a fürdő ajtót.
- Mondd meg miért, és oké. - léptem közelebb majd bedobtam a törölközőmet a kosárba.
- Mert azt mondtam hogy nem engedlek el! - lépett most Ő közelebb, de még mindig nem mondta el.
- De az okát még mindig nem tudom, szóval elmegyek bármi áron is! - jelentettem ki határozottan.
- De Én nem engedlek el! - mondta már erőteljesebben.
- Miért? - kérdeztem már-már mosolyogva.
- Mert! - válaszolta kisebb idegességgel az hangjában.
- Miért? - folytattam.
- Mert! - nézett komolyan.
- Miért? -
- Mert! -
- Miért? -
- Mert! -
- Oké, elegem van. Szavakkal nem tudsz megállítani, tehát így is úgy is elmegyek! - és a kilincs felé nyúltam, már amennyire hozzá fértem.
- Szóval szavakkal nem tudlak megállítani? - kérdezte, majd sóhajtottam és válaszoltam.
- Nem bizony, úgy hogy kérlek engedj el! - néztem fel rá. Hát bár ne tettem volna. Zöld szemei lyukat fúrtak a szememben, szinte fogságban tartott velük.
- Akkor nem használok szavakat. - mondta majd nyelt egy nagyot, én pedig hülye fejet vágtam hozzá, mert nem igen értettem mire szeretne kilyukadni. Oké, kit is hülyítek! Még hogy nem tudom mit akar? Még szép hogy tudom, és ha nem lenne ilyen nagy a büszkeségem Én is kezdeményezhettem volna. Annyi minden jött elő hirtelen. A kórterem,   a csók, a veszekedések hogy észre sem vettem ahogy ajkai súrolták az enyémeket. Totál lefagytam, csak úgy mint a kórházban. Mielőtt még elhúzódott volna kezeim közé fogtam arcát és nem engedtem el. Keze már a derekamon kalandozott, míg az Én kezeim már haját szántották, és egy pillanat alatt egyre lejeb vándorolt keze, egy kisebb haj húzással jutalmaztam hogy ezt nem kéne szivi. Értette a célzást, mivel belemosolygott a csókunkba ezzel engem is mosolyra késztetve. Nem tudom mennyi ideig tarthatott ez a felettébb édes, mámoros csók viszont levegő hiány miatt elváltak ajkaink. Keze még mindig a derekamon pihent majd homlokát az enyémnek döntötte.
- Szóval még mindig elakarsz menni? - suttogta miközben lehelete csiklandozta arcom minden szegletét.
- Muszáj. - öleltem át nyakát majd szemeibe  nézve tettem fel a kérdést. - De ez amit most véghez vittünk  mi volt?
- Hmmm, egy isteni csók. - mosolyodott el miközben gondolkodós fejet vágott.
- Azt Én is tudtam. - csúszott ki a számon. - De nem úgy értettem.
- Hát akkor? - váltott komolyabb hang nemre.
- Mondd csak, Te hogy tekintesz rám? - kérdeztem még mindig suttogva.
- Mint egy gyönyörű, csodálatos, ellenállhatatlan, makacs, önfejű, sexy, csábító, merész, önálló, ügyes, tehetséges, szerethető... - majd félbe szakítottam.
- A lényeget ember! A lényeget! - mondtam már kicsivel hangosabban.
- Had gondolkodjam....Úgy tekintek rád mint a rég elvesztett drága kincsemre! - mondta egyenesen a szemembe.
- Oké, akkor most komolyan mondd el! - nevettem el magam, ám Ő továbbra sem szakította meg velem a szem kontaktust.
- Én komolyan mondtam! - és tényleg komolyan, határozottan mondta a szemembe. - Na és Te? Te mit gondolsz rólam? - fogta szorosabbra az ölelést.
- Szerethető, perverz, mindenkit magának akaró, helyes srácként tekintek rád. - gondolom többre vágyott, hogy majd ódákat zengek neki arról amit Ő is tud, és ezt egy pofával meg is tette. Felnevettem rajta, majd egy kisebb puszi féleséget nyomtam ajkaira amiből természetesen egy csókot formált.
- Így már jobban tetszik! - mormolta egészen mély hangon.
- Ó na ne mondd! - nevettem fel cinikusan. - De most a viccet félre téve, mi van köztünk?
- Az Én részemről több mint barátság. - rántott vállat.
- Ezen ne rángasd a vállad mert ez nem olyan téma. - csak megforgatta a szemeit, mire kérdőn néztem rá.
- Én el mondtam, az Én részemről több mint barátság, az már más kérdés hogy Te miként látod a dolgokat.
- Épp ez az hogy nem tudom. Nem szeretem ha játszanak velem, meg amúgy is annak meg van az ára. - kezdtem az őszinte válasz adást.
- Szóval, azt mondod hogy játszanék veled? - kérdezte sejtelmesen.
- Mivel nem szoktam kerülgetni a forró kását, igen úgy gondolom. - adtam őszinte választ.
- Akkor rosszul gondolod! Veled nem tudnék játszani. Az első pillanattól fogva beléd estem, és nem csak úgy mondom. A fiúk rá a szem tanúk. - kezdett el bizonygatni.
- Ne, ezt ne most. Ha tényleg szeretnél valamit hogy legyen is kettőnk között annak is ára van. - húzódtam el tőle majd leültem a wc tetejére. Mielőtt bármi félre értés történne le volt hajtva a teteje.
- Igen? És még is mi az ára annak ha kellesz nekem? - lépett közelebb.
- Nem csalsz meg és ehhez hasonló dolgok. - meredtem rá komolyan.
- Mondd csak, hány barátod volt eddig? - váltott hirtelen témát.
- Eleinte csak futó kapcsolataim voltak de nem sok, aztán volt egy kettő ami komolyabb volt aztán megint egy pár futó kapcsolat és utána egy ideig semmilyen. - és abból is volt egy nagyon vészes kis kapcsolatom, tettem hozzá magamban.
- Dettó. Én is ugyan így voltam, de sosem játszottam a lányokkal. Miért nem bízol meg bennem? - guggolt le elém majd kezeit a combomra tette és úgy nézett a szemembe.
- Nem tudom, érted? Nem tudom. Túl sok mindent hallottam rólad, és ezek alapján nem tudok dönteni. - kezdtem megint igazat vallani, ma már sokadjára.
- Akkor csak próbáljuk meg! Az sem érdekel ha titokban marad, és csak mi ketten tudunk róla. Érted? Csak had bizonyítsam be hogy nem úgy van ahogy azt olvastad vagy hallottad. - és a szeme is arról árulkodott amiről beszélt. Ő tényleg meg akarja azt mutatni nekem ami az igazság és nem az amit írnak vagy mondanak Róla.
- Egy feltétellel bele megyek! - emeltem fel a mutató ujjam. - Erről csak mi ketten tudunk, amíg meg nem bizonyosodok róla hogy igazat mondasz! Most pedig hogy ne sejtsenek semmit idegesen vágtatsz le a lépcsőn mint aki semmit nem ért el azzal hogy ide feljött! - adtam ki a parancsokat és felálltam az eddigi ülő helyemről.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte holt komolyan.
- Azért ennyire ne siessünk el semmit! - kerültem ki a válasz adást.
- Nem sietek el semmit, de ez esetben kérek egy.. - majd belé fojtottam a szót ahogy megcsókoltam. Furcsa lesz ezt megszoknom, de még semmi nem biztos. - Szeretem mikor tudod mire gondolok.
- Haha, akkor most Te is tudod hogy arra gondolok hogy ha nem mész le véged. - kacsintottam rá. - De csak mérgesen! - majd kilöktem az ajtón. Huh. Ez lesz aztán a játszma. Elmennem muszáj lesz mert megígértem neki, és így anyuéknak sem lesz semmi baja - remélem. Erőt vettem magamon majd vissza mentem a szobámba és elterültem az ágyon. Igazából semmi, de semmi kedvem nincs elmenni ahhoz az őrült állathoz, de ha egyszer muszáj akkor nem tehetek mást.
- Mi az hogy el mész? - rontott be az ajtón Alex.
- Persze gyere be nyugodtan. - feküdtem továbbra is az ágyon.
- Még egyszer megkérdezem mi az hogy elmész? - ordított rám.
- Hív a kötelesség. - válaszoltam nyugodtan.
- Nem hív téged semmilyen kötelesség, egyszerűen megint a fejed után mész! - kezdett már a kezeivel is kalimpálni.
- És akkor? Nem tehetem meg azt amit kell? Ha nem Én, akkor ki fog segíteni anyuéknak? - keltem fel az ágyról.
- Majd a rendőrség, de Te biztos hogy nem! - folytatta az ordítást.
- Legalább a hang erőt vennéd le! Nekem semmi kedvem veled veszekedni, de neked ezt is meg kell tenni. Mondd, ha nem teszem meg akkor mi fog történni anyuékkal? - ordítottam Én is.
- Nem tudom. - suttogta maga elé, ami még engem is meglepett.
- Na látod. Akkor miért nem tehetem meg? Nem állítasz meg benne az is biztos. Remélem idővel rájössz hogy ezen senki nem tudna segíteni jelen pillanatban csak Én, mivel ha lehet úgy mondani Én kevertem magam bajba. Jó lenne ha ebben mellettem állnál, mert ezt így is úgy is véghez viszem! - mondtam egyenesen a szemébe majd kikerülve elindultam lefele.  - Ne aggódjatok! Minden rendben lesz! - öleltem meg a szüleim - oh, ez is furcsa - és felrángattam magamra a már eléggé piszkos fehér Conversem, a telefonom zsebre raktam és indultam is. Igazából semmi bátorságom nincs oda menni ahhoz az alakhoz, de ha egyszer már elígérkeztem meg kell tennem. Valamilyen szinten jobb lett volna ha otthon maradok de akkor anyunak és apunak baja lehet, és az jelenleg nem kell. Ugyan nem említettem, de eltettem a bank kártyám minden esetre. Hát most elég jól jött mert beijedtem. Nem kicsit. Biztos hogy akarom Én ezt? Nem, nem is voltam akkor az eszemnél. Elindultam egy kisebb bolt felé majd levettem a csávónak hiányzó összeget, ami a fél millió font volt. Beletettem egy borítékba majd a szálloda felé vettem az irányt. Próbáltam úgy bemenni hogy az a csávó nem vegyen észre, míg leadom a recepciósnak a borítékban lapuló pénzt.
- Helló, ezt kérlek add vagy küldd fel annak a csávónak! - mutattam a bőr kanapén ülő fiúra.
- Szia, oké. Még valami? - vette át a borítékot majd rám nézett.
- Nem, semmi. Köszi, szia! - majd kiviharoztam. Ez is simán ment. Gondolom a többiek úgy tudják azért mentem hogy azt fogja velem csinálni, és eleinte nekem is az ugrott be de nem. Azért annyi eszem még van. Nagyokat lélegezve indultam haza felé, mivel annyi eszem sem volt hogy esetleg autóval induljak el. A lábaim csak vezettek és vezettek, amit nem bántam mert a már most kedvenc helyemre vezettek, a parkba. Reggel tele van emberekkel és csak úgy nyüzsögnek, viszont este már nem ez a helyzet. Átváltozik csendessé és nyugodttá amit csak a madarak, a fák levelei avagy a szellő tör meg. A levegő ami átáramlik olyankor az emberben más, olyan megnyugtató. Nem igen voltam még itt de már most bele szerettem. Nagy sóhajok közepette ültem le az egyik padra és szippantottam nagyokat a friss levegőből. Az engem körül vevő padokat megtöltötték a szerelmes párok avagy csak a galambok és más madarak, de volt hogy egyszerűen csak az idősebb emberek ültek ki és pihentek. Na igen, ezt világosban nem ugyan olyan átélni mint ilyenkor. Ahogy nézelődtem meg akadt a szemem a leghátsó padon. Nem volt ott szinte semmi, csak egy nagy fa.  Kíváncsi ember vagyok, de van egy olyan érzésem hogy nem Én vagyok az egyetlen. Elindultam hát a pad fele, és megpillantottam egy számomra ismerős alakot.

* Alex szemszöge *

- Most komolyan elengedted? - üvöltöttem rá a nem rég érkezett Harryre.
- Nem lehetett meggyőzni. Túl makacs! - dobta le magát felettébb idegesen a kanapéra.
- Hogy nem lehet rád bízni semmit! - forgattam meg a szemeim majd Én magam mentem fel a húgomhoz és csaptam ki az ajtót. Meglehetősen nyugodtan feküdt az ágyon míg Én rá nem ordítottam.
- Mi az hogy el mész? - szóltam vagy is inkább fakadtam ki rá erélyesen.
- Persze gyere be nyugodtan. - feküdt tovább az ágyon teljesen nyugodtan.
- Még egyszer megkérdezem mi az hogy elmész? - ordítottam rá, újra.
- Hív a kötelesség. - válaszolt teljesen higgadtan, mire még idegesebb lettem.
- Nem hív téged semmilyen kötelesség, egyszerűen megint a fejed után mész! - és szinte észre sem vettem, de már a kezeimmel is ide-oda mutogattam.
- És akkor? Nem tehetem meg azt amit kell? Ha nem Én, akkor ki fog segíteni anyuéknak? - kelt fel az ágyról már kicsit idegesen.
- Majd a rendőrség, de Te biztos hogy nem! - folytattam az ordítást.
- Legalább a hang erőt vennéd le! Nekem semmi kedvem veled veszekedni, de neked ezt is meg kell tenni. Mondd, ha nem teszem meg akkor mi fog történni anyuékkal? - emelte már fel Ő is a hangját, ami meg sem lepett.
- Nem tudom. - kaptam hirtelen észbe, mert tényleg nem tudtam.
- Na látod. Akkor miért nem tehetem meg? Nem állítasz meg benne az is biztos. Remélem idővel rájössz hogy ezen senki nem tudna segíteni jelen pillanatban csak Én, mivel ha lehet úgy mondani Én kevertem magam bajba. Jó lenne ha ebben mellettem állnál, mert ezt így is úgy is véghez viszem! - mondta egyenesen a szemembe majd elviharzott. Tehát megállítani már nem tudom. Szavakkal nem igen lehet rá hatni, ezt egy örök szabály megtanulni, és addig jó míg nem üt. Mert ha üt akkor ott már nagyon el van borulva az agya és nehéz leállítani. Majd az ajtó hirtelen egy nagyot csapódott. Ezek szerint elment. Senki nem próbálta meg vissza tartani, és ezek alól anyuék sem kivétel. Idegesen robogtam le a lépcsőn majd megint kiadtam magamból mindent.
- Miért nem lehetett megállítani? - szólaltam fel hangosabban mire mindenki felkapta rám a fejét. Semmi. Senki nem szólt semmit. - Mindannyian reménytelen esetek vagytok! Most az jó hogy elment és legrosszabb esetben felcsinálják? - próbáltam szépen fogalmazni és úgy éreztem - most - sikerült.
- Alex, nyugodj meg. Lehet hogy nem ismerjük régóta de eszes lány. Lehet hogy Te nem láttad de mi igen, és akármilyen furcsa, elvitte a bank kártyáját. Szerinted mit fog vele csinálni? Jobb esetben hasznos dologra használja, rossz esetben pedig azt vesz rajta, de gondolom azért nem adja úgy oda magát minden rabló csávónak. - közölte holt nyugodtan Zayn, majd felpattant és elment.
- Most meg hova mész? - szóltam utána.
- Csak..csak sétálni. Kell egy kis idő. - azzal becsukta maga mögött az ajtót Én meg elvágtattam a konyhába. Elegem van. Lehet hogy tényleg nem kellene ennyire féltenem a húgomat? Lehet hogy van annyi esze és vigyáz magára? Lehet hogy még sem mondta komolyan azt amit mondott ma? Lehet hogy mivel Harry is beszélt a fejével még akaratosabb lett? Minden lehet, de semmi nem biztos. Elegem van, most már tényleg. Eddig minden nyugis volt - már amennyire - most meg minden fel fordult.
- Ne törd ennyire a fejed, fiam. - jött be a konyhába, még számomra is hihetetlen aggodalommal a szemében apa.
- Akkor még is mit csináljak? Te nem félted a lányod? - ittam bele a jég hideg vízbe amit apa elég nagy figyelemmel kísért.
- Nem arról van szó hogy nem féltem, mert nagyon is, de most attól jobb lesz hogy itthon marcangolod magad? - vonta fel a szemöldökét.
- Miért? Mit csináljak akkor? Utána menni nem lenne értelme, mert vissza fordítani nem tudod, és amíg nem ér vissza nem tudok mást tenni mit gondolkodni. - rántottam vállat.
- Nagyon félted Stellát, igaz? - kérdezte egy nagy sóhaj kíséretében, mire csak bólintottam. - Akkor viszont bízz meg benne. Bent - mutatott a társaságra - mindenki abban reménykedik hogy mi lehet vele, főleg Harry. - mosolygott sejtelmesen.
- Tényleg, Te még nem is tudod. - csaptam homlokon magam.
- Mit? - nevette el magát az előbbi tevékenységemen.
- Hazza beleszeretett Stellbe, viszont Stell nem igen táplál felé érzelmeket. - vallottam be az igazat, vagy egyszerűen csak akartam, mert nem voltam biztos a saját szavaimban, afelől hogy Stella nem érez semmit Harry iránt.
- És miért nem vagy abban Te biztos amit mondtál? - na igen, apa mindig is "bele látott" a fejünkbe, és tudta mikor mondunk igazat.
- Mert magam sem tudom hogy mi van! - nevettem fel kínosan.
- Végül is ez nem is a mi dolgunk. Na gyere menjünk vissza. - indult meg kifele. Hát még is tud jó szülőként viselkedni. Furcsa hogy egy gyerek ilyet mondd az apjáról, nem? A mi életünkben ez nem is olyan furcsa inkább ritka. De az biztos, mert aligha látjuk őket és akkor is csak egy köszönés erejéig de mikor baj van ott vannak, és úgy gondolom ez többet jelent. Elmotyogtam egy "rendben-t" majd mentem utána. Harry tényleg totál idegesen ült és nyomkodta a telefonját, míg meg nem elégeltem és nem löktem oldalba, ezáltal beesett a fotelba.
- NA! - rikkantott fel.
- Mi va'? - kérdeztem nevetve.
- Minek löktél le, ember? - nevette el magát Ő is azon hogy milyen béna.
- Kivel írogatsz ennyire? - húzogattam a szemöldököm majd egy kaján vigyor is megjelent az arcomon.
- Csak egy régi haverommal. - vont vállat, majd még mindig nevetve folytatta amit elkezdett.
- Alex, gyere egy kicsit. - mutatott az ajtóra Dani. Csak bólintottam majd mentem utána.
- Igen? - kérdeztem miközben leültem a hinta ágyra.
- Szerinted Stella tényleg megteszi? - foglalt helyet mellettem.
- Nem tudom, nem hiszem és remélem hogy nem. - estem gondolkodóba.
- Csak mert, szóval, tudod Én féltem. Nem kicsit. Már régóta nem beszéltünk annyit és úgy mint annak idején. - húzta el a száját miközben a medence felé tekingetett.
- Hidd el, tudom mit érzel. Velem sem beszél már annyit amennyit annak idején megbeszéltünk, és ahogy észre vettem El-el sem folytat már nagyon olyan kapcsolatot. - és belül nem kicsit bántott az a tudat hogy már semmi nem lehet a régi, mint ami akkor volt.
- De, fogadjuk el. Be jött neki az élet. Hiszen, egy nagyon ügyes táncos emellett modell, bár azzal most nem tudom mi történt. Aztán egyik pillanatról a másikra össze találkozik a Jedward-al, a One Direction-nel és még sorolhatnám. Persze tudom hogy milyen ez, mivel szinte veletek éltem át mindent. - mosolyodott el Dani a régi - vagy is gondolom hogy azokon - emlékeken.
- Az egyszer biztos hogy szerencsés. - sóhajtottam fel. - De, nem tudod mi lehet Zayn-el? Hova ment hirtelen? - tereltem el egy kicsit a témát.
- Nem hiszem hogy ismered Perrie-t de Ő a Little Mix énekese, aki történetesen Zayn barátnője. Hát mostanában nem ment jól a szekerük, sőt. Szinte alig beszéltek és ma eléggé sokáig üzeneteztek és kissé felkapta a vizet. Legalábbis ahogy észre vettem, de nyugi, tényleg csak sétálni ment. Nem az a fajta mint például Harry. - egyre több infót tudok meg, amit eddig nem is sejtettem a banda tagjairól.
- Ezt hogy érted? - kaptam felé a tekintetem, majd felnevetett.
- Hát, Zayn nem az a típus aki a bánatát az alkoholba folytja, viszont Harry már igen. Anno, mikor szakított Felicityvel magát okolta holott a csaj tehetett mindenről, ezért fogta magát és egész este a kocsmákat járta majd reggel valamikor holt részegen haza esett. Na ezt Zayn még egyszer sem tette meg és úgy érzem nem is fogja mert ha azt vesszük sokkal nyugodtabb természet. Természetesen ha felhúzzák akkor rosszul járt az illető, mert nagyon ki tud borulni. - húzta el a száját de a végére még is elmosolyodott. Kész vagyok ettől a lánytól. Mindig szinte mindenen csak mosolyog ha csak nem rossz dologról van szó. Félre értés elkerülése képen nem tetszik és nem vagyok belé szerelmes mert úgy tekintek rá mint a nővéremre. És eltört a mécses, de a könnyeim bent maradtak belül viszont darabokra törtem. Danielle. Már a név gondolatába is belegondolni szörnyű. És hogy úgy tekintek rá mint a nővéremre, és tudom ezzel Stella sincs máshogy. Pedig már kerek négy éve hogy elhunyt, még mindig égető fájdalom ha rá kell gondolni. És ami ebben a legrosszabb hogy nem sokára Július 15. Mi lesz akkor velünk te jó isten.
- Alex, minden rendben van? - lóbálta a kezét előttem Dani.
- Persze. - zökkentem vissza a valóságba.
- Kérlek, legalább mondd meg hogy azon gondolkodtál amire gondolok. Figyelj, megértem mert Én is nagyon imádtam Dany-t, és nekem is rettentően nehéz lesz feldolgozni a dolgot csak úgy mint El-nek és Stellának de egyszer muszáj lesz ezen is túl esni. A tízen ötödikei nap pedig - remélem - gyorsan el fog telni. Na gyere ide. - állt fel mellőlem majd ölelésre tárta karjait amit mindig szívesen fogadtam.
- Köszönök neked mindent. Ha Te és El nem vagytok lehet hogy még mindig ott bőgnénk felváltva Stellel. - és éreztem ahogy elkönnyesedik a szemem, de muszáj volt tartanom magam.
- Ez csak természetes. Mindenben segítünk. - simogatta meg a hátam és nagyon jó érzés volt tudni hogy igen, a lányok mindig itt lesznek, bármiről is legyen szó. Anno, még Greggel is hasonló volt a viszonyom, csak nem tudom mi romlott meg közöttünk.
- Nem lenne baj hogy ha egy öt percig még itt ülnénk kint, csendben? - húzódtam el tőle és vártam a választ. - Persze neked nem muszáj ha nem szeretnél.
- Nem, jelen pillanatban nekem is jól jönne. - és vissza ültünk az előbbi pózba. Észre sem vettem, de a könnyeim útnak indultak. Sosem szégyelltem sírni senki előtt. Feleslegesen tartottam. Azért mert fiú vagyok nem sírhatok? Felettébb leszartam ha valaki emiatt leszólt mert nem szégyen. Ahogy észre vettem Dani is meghatódott csak úgy mint Én. Mintha csak testvérek lennénk. Megmosolyogtatott a dolog hogy neki is ennyire hiányzik, mint nekem, Stellnek és anyuéknak Danielle.
- Srácok, nem jöttök be fil... Ti meg minek sírtok? - jött ki eleinte kicsattanó örömmel Louis majd átváltott komolyabb hangnemre.
- Semmi, semmi csak a régi emlékek. - legyintette le Dani, mert a banda sem tud a dologról Stella kérésére, amibe mi is belementünk.
- Oh, arany bogaraim. - jött ki El majd szorosan megölelt minket. - Semmi baj nem lesz. - suttogta szinte csak nekünk és egyből levágta hogy mi a helyzet.
- Most már beavathatnátok minket is a dolgokba! - csapkodta az oldalát Louis, a sértődötted játszva.
- Tommo, nyugi. Nem kell mindenről tudnod! - nyugtatta Liam.
- Na akkor jöttök filmezni? - toporzékolt az előbb említett nyugtalan emberke, Louis.
- Én inkább alszom. Sok volt ez mára, és eléggé elfáradtam. - és valóban, ezt egy ásítással megkoronázva.
- Rendben haver, ha esetleg haza érne Stella szóljunk?  - szólalt fel együtt érzően Niall.
- Nem szükséges de ha valami baj van akármikor riadóztassatok! - nevettem el magam, még is komolyan mondtam.
- Úgy lesz! Most pedig nyomás aludni, reggelre már itt lesz mind a két okos tojás. - tolt az emelet felé Dani El-el felváltva.
- Lányok! Egyedül is menni fog, nem kell most a segítség. Menjetek és érezzétek jól magatok! - pillantottam rájuk, már a szobám ajtajából.
- Aztán semmi hülyeséget csinálni! - fenyített meg a mutató ujjával El majd elköszöntek és mentek le. Valóban jól jött ez a kis "nosztalgia" féleség lent a medencénél, és a mai nap is hosszú volt ezért valóban meglátogattam a fürdőt és az ágyam.

Kérdés: Meglepett Stella hozzá állása ebben a részben? Igen? Miért? :))

2012. december 24., hétfő

34." Megesik hogy a csiga elesik..."

Sziasztok! Először is. Mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és sok-sok ajándékot. Másodszor. Rettentően Boldog Szülinapot a mi egyetlen és utánozhatatlan Boo Bear-nek! Ez a rész Tőlem ~ Nektek mint karácsonyi ajándék. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és továbbra is sok-sok komiban lesz részem, ezáltal nektek több részben! :) Karácsony után lehet - még nem biztos - hogy kaptok egy, de megeshet hogy két részt. Nem is szaporítanám tovább a szót, kezdjetek el ünnepelni - mert van mit, avagy Kit - és aki ráér, olvassa a részt, és komizzon! :) Jó olvasást! Csók özön :* xx

~ Nagyon Boldog Szülinapot Louis ^^ ~

* Stella szemszöge *

Bírom, hogy nem tudják megérteni hogy nem kell hozzám szólni, mert így se úgy se fogok válaszolni, de nem, csak azért is csesztetnek.
- Miért nem hallgatsz meg? - kérdezte velem szemben Lucy.
- Azért hogy azt hallgassam amihez semmi kedvem? - vettem ki a fülemből a fülest majd nagyra nyílt szemekkel vártam a választ.
- Ahhoz nincs semmi kedved hogy megbeszéld Louis-val a dolgokat? - fonta össze karjait maga előtt.
- Jelenleg? - kérdeztem mire bólintott. - Az ég egy adta világon, semmi de semmi kedvem nincs megbeszélni vele a dolgokat. Majd ha esetleg Ő kezdeményezi, és úgy ahogy azt kell akkor megeshet hogy beszélek vele, de addig feleslegesnek tartom. Nem Én kezdtem el a veszekedést, hát nem is Én fogom elkezdeni a békülést. - vontam vállat felette.
- Csak véded a büszkeséged. - szólalt fel egy öt perc után.
- Megesik.....hogy a csiga elesik! - kacsintottam rá majd vissza tettem a fülembe a fülest és egy ideig nem is szándékoztam azt kivenni onnan. Már-már éreztem hogy csukódik a szemem, mikor is valaki leült a mellettem lévő székre. Még szerencse hogy feltettem a szemüvegemet, mikor is befejeztem Lucy-val a társalgást így szemügyre vehettem a személyt. Próbáltam vele nem foglalkozni, de ha nem rántja meg "véletlen" a fülesem zsinórját, lehet hogy ez a tervem nyert is volna, már sokadjára.
- Miért kellett? - utaltam unottan a tettére.
- Hogy beszélgessünk. - zárta röviden le, de ha rajtam múlik csendesen fogunk beszélgetni. - Mi újság? - törte meg a csendet, viszont ez nem az a kínos csend volt.
- Rosszul terelsz, nem mondták még? - nevettem el magam.
- Nem, de legalább nevetsz. - rántott vállat.
- És az miért is jó nekem? - mondtam immáron komolyan.
- Mert. Mert úgy szebb vagy. - mondta a szemebe, már amennyire szemüvegen keresztül lehet.
- Hát....Köszönöm, bár ezzel Én nem így vagyok, de oké. - mondtam zavartan, bár nem tudom ezt most vegyem Tőle bóknak? Vagy csak valami olyasminek?
- Mindig ez a baj a lányokkal. - mormogta magának, de meghallottam így ezt nem ússza most meg.
- Mi? - kérdeztem meg egy szóval.
- Hosszú, a lényeg meg annyi hogy nem ismerik be ha szépek. - majd elővette a telefonját és elkezdett keresgélni valamit. - Látod, Ő itt a nővérem, bár gondolom ismered. Egy évbe telt bele mire meggyőztem arról hogy gyönyörű. Addig, mintha meg sem hallotta volna. - majd a képet kezdte el tanulmányozni.
- Add egy kicsit. - mutattam a készülékre amit készségesen át is adott. - Azt a rohadt! - kaptam a szám elé a kezem.
- Mi az? - ijedt meg.
- Hát....izé, Ti hogy hasonlíthattok ennyire? - fagytam le, mire csak elnevette magát. - Ez nem vicces, élőben nem hasonlít ennyire rád. - boxoltam a vállába.
- Héé, amúgy meg nem tudom. - majd megrázta a göndör fejét.
- Hol tanultad? - utaltam a hajrázására, bár szerintem neki nem esett le, mert csak egy póker arcot vett fel. - Hülye, a hajrázást! - nevettem el magam, bár azon a fejen ki az aki nem tudna nevetni.
- Hát sehol, ezt Én fejlesztettem ki! - mondta büszkén, de nem bírtam el viselni ahogy büszke magára ezért lelomboztam, egy kicsit.
- Most büszke vagy magadra? - kérdeztem mire bólintott. - Nem kéne annak lenned. - ráztam a fejem.
- Mert? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.
- Mert, nem kéne annak lenned. - mondtam egyszerűen, és szerintem elértem a kívánt hatást mert leszállt rólam, majd felkelt a székből és elment. "Szép munka." Mondtam magamba, majd folytattam a zene hallgatást. "Bíííp....Bíííp...Bíííp" Szólalt fel a telefonom. De király, ez is lemerült. Idegességemben kitéptem a fülemből majd a földhöz vágtam, a telefonom pedig a táskámba, ami nem tudom hogyan került ide. Próbáltam elaludni, de valami miatt csak nem ment, vagy mondjam azt hogy inkább valaki miatt? Már kezdett az idegeimre menni ez a hülye szipogás ezért felálltam majd körbe néztem hogy ki okozza a "zajt". Niall, Zayn, Liam, Louis, Alex, Dani, El alszik Lucy meg nem tudom mit csinál mert be burkolózott. És más nem maradt mint - persze - Harry. A leghátsó, legeldugottabb helyen ült és a telefonját a kezében szorongatva olvasott - gondolom - és sírt (?). Sírt?
- Mi a baj? - vágódtam le mellé.
- S-s-semmi. - szipákolt, s be vallom nagyon az idegeimre ment.
- Tessék, itt egy zsepi aztán mondd el mi van. - nyomtam a kezébe, majd elkezdett trombitálni. - Na szóval? - néztem rá kérdőn.
- Mondom, semmi csak... - majd kivettem a kezéből a telefont, és mint ahogy sejtettem le volt zárolva. Na nekem ez sem lesz nagy ügy, eleget nézegettem ezeknek a fiúknak a telefon kódjait, anno Katie által. Bepötyögtem a 2022-t majd tádám, feloldottam. Mekkora szerencse hogy nem cseréltem össze. - Te..Meg, ezt hogy? - nézett rám, csak megvontam a vállam majd tovább nézelődtem.

@Vajda: Most komoly hogy ti vagytok a legjobb fiú banda? Ha buzi lennék, SE jönnék össze egyikőtökkel sem!!  xD

@Girland_TW: Nálatok ezerszer jobb a The Wanted, nem értem hogy miért nem őket szeretik. -.-"

@Mrs.Shelley: Végül is nem vagytok szar énekesek, nem vagytok buzik sem, de én maradok a Union J mellett ;) Ne foglalkozz az utálkozókkal :)xx

@Kat_Nels: Imádtalak titeket, de már eléggé megváltozott a véleményem! Eleinte még Te voltál az akibe halálosan szerelmes voltam, de sajnálom már nem...xx

@Mrs.TomPayHorMalSty: Nélküled nem 1D a(z) 1D! Ne figyelj azokra akik utálnak, egyszerűen csak irigyek! Imádunk Hazza <3 xx

- Te most komolyan ilyeneket olvasol? Figyelj, nekem is vannak utálkozóim, nem is tudod mennyi. Mikor ideges vagyok megfogom magam és válaszolok nekik, és mintha mi sem történt volna folytatom amit elkezdtem. Megmutassam? - néztem fel, a még mindig könnyes szemébe, majd csak bólintott egyet. Bejelentkeztem a saját oldalamra - persze az Ő telefonján - majd kikerestem az egyik  levelezésem. - Készülj fel, mert eléggé sok trágár szó lesz benne. - nevettem el magam, és még Harryt is sikerült megmosolyogtatnom.

Lonely Girl @wadóc_csaj: Hogy lehet valaki ekkora nagy kurva? Azt bírom mikor felmész a színpadra és csak csorgatják a nyálukat a fiúk a csontos picsád után. Most úgy őszintén, Te mikor vesztetted el a szüzességed? És egyszerre hány fiúval? -.-" :DD

Stella Winter @Stell_Winter: Nem tudom hogy hogy lehetek ekkora kurva. De te talán meg tudod mondani, vagy tévedek? És képzeld el hogy  szerintem később vesztettem el a szüzességem mint te a sajátod. Tudod vannak dolgok amikhez te még kicsi vagy.
Stella Winter @Stell_Winter: És azt sem tudom hogy te tízen valahány éves fejjel hogy mersz így beszélni! És ha érdekelne pár dolog akkor tudom ajánlani a retkes picsádnak a híres-neves YouTube-ot, de ha okos vagy - és persze nem szőke - emellett tudsz olvasni ajánlom a figyelmedbe a könyvtárat azon belül pedig a felnőtt részleget! ;)xx

Lonely Girl @wadóc_csaj: Még a nevedről is a cukorka jut eszembe xDD Hogy lehetett neked ilyen nevet adni, hogy Stella. Hallod, első gondolatom " Stella-Debella" volt, azóta is ezen röhögök! xDD

Stella Winter @Stell_Winter: Oh, köszönöm ezt a megtiszteltetés. Csak tudod az a baj hogy amíg én megtehetem azt ami akarok addig neked az mind csak álom marad! ;Dxx

- Ej ha, és ezért nem tiltanak le? - oh a nagy ész kombájn.
- De, egyszer kétszer már letiltottak, viszont mire való a regisztráció?! Szóval ja, volt már egy pár Twitter fiókom, de le sem szarom. Ha letiltanak csinálok újat. - majd vissza vettem a telefont és ügyködtem rajta egy kicsit.
- És a rajongóiddal akkor mi lesz? Nem sajnálod őket? - törölgette a szemeit.
- Tudod, ezt Ők már megszokták. Van hogy Ők is csinálnak Stella Winter fiókot, annyi különbséggel hogy az mind fake, tehát vigyázz kit követsz be és kit nem. Egy interjúban már erre is rákérdeztek, de csak letagadtam miszerint nekem mindig is egy fiókom volt. - folytattam az írást, majd amint kész lettem kiléptem és vissza adtam Harrynek.
- Hát, én tuti nem merném ezt csinálni, mivel Paul eléggé szemfüles, meg most apud a menedzsmentünk aztán ki tudja. - jelentkezett vissza ha jól láttam, és észre is vette a tweetem. - @Stell_Winter: Le lehet nyugodni, senki nem buzi, és ez alól még @Harry_Styles is kivétel. Oké? köszönöm mindenkinek! :* xx Ezt miért írtad ki? - nyomkodta a telefonját miközben a mosoly nem fagyott le az arcáról.
- Kedvem volt. Vagy nekem már ez is meg van tiltva? - vontam kérdőre.
- Nem, jaj, nem úgy értettem. Csak tudod, eléggé furcsa hogy Te aki mindig is utált minket, most ilyet tesz vagy is tett. - csúsztatta be a zsebébe a telefont majd hátra dőlt.
- Az ember változik. És úgy gondolom, most az Én időm jött el. - követtem példáját, így kb. egy magasságban voltunk.
- Hogy lehet az hogy Te és Louis mindig mindenen össze kaptok? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Nem tudom. Eleinte eléggé ellenszenvesnek tűnt, de idővel már máshogy láttam a dolgokat, mára viszont olyan mintha tényleg a bátyám lenne, illetve lett volna. - kenődtem el, ami nálam ilyen téren ritka, sőt.
- Még mindig az. Lehet hogy csak rossz napja van, volt. Mikor utána mentem nem kicsit volt maga alatt, és gondolom láttad amit ki írt a Twitterre, mert hogy még írtál is hozzá. Mindegy, a lényeg annyi hogy most jelenleg magát okolja amiatt hogy le szukázott meg minden. Nem mondom hogy azonnal fogadd el a bocsánat kérését, de legalább adj neki egy esélyt, mert úgy gondolom mindenkinek ki jár a második. - mosolygott immáron biztatóan majd felállt és elsétált. Nem igen tűnt fel a dolog, mert a fejemben még mindig csak a szavai jártak, és csak forgott az agyam míg nem valaki leült a helyére.
- Nem fogok órákat itt ülni, haragszol? - csapott a lecsóba, ezek szerint Louis.
- Kellene, s haragszom is de egyszer mindenképp ki fogunk békülni szóval teljesen mindegy. Azt, hogy leszukáztál nem fogom elfelejteni mert nem fogom meg nem is menne, viszont tekinthetjük nem meg történtnek. - adtam be a derekam, mert valóban nem volt kedvem haragban lenni senkivel, és ez a kis szó csata sem volt olyan eget rengető, persze ha a szavakat amiket mondtunk nem vesszük figyelembe.
- Akkor? Szent a béke Húgi? - tárta ölelésre a karjait.
- Szent a béke Bátyó! - majd felálltam és megöleltem. Komolyan mint a filmekben, egyszerre tört fel a tapsvihar a repülőn. - Oké, oké ennyi volt az érzékeny kibékülés, mehet minden úgy ahogy eddig. Senki nem szól hozzám míg le nem szálltunk több okból is. - majd ledobtam magam mire a mindenki oda jött elém majd Dani felszólalt.
- És, mik azok az okok? - kérdezte már-már nevetve.
- Éhes vagyok! - majd Niall, felszólalt.
- Egyet értek! - kacsintott rám.
- Lemerült  telefonom!
- Egyet értek!
- Álmos vagyok!
- Egyet értek!
- És unatkozom a zene nélkül!
- Meglepő, de egyet értek! - mondta mosolyogva még is komolyan a szöszke majd levágódott mellém.
- Látjátok, nem Én vagyok az egyedüli aki nem tud mit csinálni! - nevettem el magam, majd Harryn akadt meg a tekintetem. - Minden oké? - kérdeztem rá, mert eléggé sápadt volt.
- Hát izé, gondolom igen mié.... - majd hirtelen elkezdett futni, Én meg mint jó testvér reflexből utána.
- Ja, minden oké, Én is úgy veszem észre. - szólaltam fel szarkasztikusan.
- Nem úgy ért... - majd a wc fölé hajolt és kiadta magából aminek jönnie kellett.
- Most őszintén, mit ettél? -  miközben a haját fogtam hogy ne érjen bele a cuccba össze szorítottam a szemem, mert nem igen voltam kíváncsi arra ami a gyomrában van, volt.
- Nem tudo.. - majd jött még egy adag. Szép útnak nézünk elébe.
- Minden repülő, izé úton ki adod magadból ami benned van? - rázott ki a hideg ahogy szegény csak hányt, hányt és hányt.
- Nem, eddig ez az els... - majd megint.
- Na jó, szerintem ne beszélj, mert így vagy engem fogsz lecélozni vagy pedig áhh, mindegy a lényeg hogy majd utána társalgunk. - legyintettem le, már amennyire látta.  Még vagy negyed órán keresztül bent lehettünk abban a kis mosdó szerűségben mikor is kijelentette hogy teljesen üres. - Oké, akkor most mosd meg magad, addig hozok valahonnan fogkefét meg egy fogkrémet, de addig is csak óvatosan. - figyelmeztettem, és ha jó kis fiú - már ha tízen nyolc évesen valaki lehet kis fiú - akkor meg marad. - Srácok, nincs valakinek fogmosó szettje? - szólaltam fel kicsit hangosabban.
- Mindenkinek van saját, éppen ezekre az esetekre. Menj és nézd meg Hazza széke alatt. - utasított immáron engem Liam, majd engedelmeskedtem neki és valóban ott volt ami nekem kellett. Mosollyal köszöntem meg a segítséget majd mentem vissza Harryhez, aki ki tudja lehet hogy már bealudt, bár az nagyon kétséges lenne.
- Csak hogy ide értél, már kezd elegem lenni ebből a borzalmas hányás íztől ami a számban terjeng. - még a kijelentése hallatán is ki rázott a hideg, nem beszélve arról hogy mikor beszélt még az illa is érződött.
- Mosd a fogad! De alaposan, csak ha nem akarod hogy mindenki kerüljön! - nevettem el magam, majd néztem ahogy kinyomja a fogkrémet és ahogy konkrétan meg mossa a fogát. Nem mondom hogy nem láttam még ilyet, mert láttam, csak Ő valahogy más hogy csinálta. Ezt elmagyarázni nem tudom, szóval nem is firtatom.
- Uhm, izé...Szóval hoznál egy másik pólót? - kérdezte a tükörből.
- Hogy mi? Minek? És honnan? - kérdeztem olyan "temostkomolyanmondod?" fejet vágva.
- Ott ahol ezt találtad. És lehetőleg valami jót hozz. - mondta majd kacsintott, Én meg még mindig megkövülve ugyan, de elindultam.
- Már megint mit kért? - rötyögött magába Louis.
- Pólót, de azt nem mondta miért. - vontam vállat majd keresgélni kezdtem.
- Én már sejtem. - mondta kaján vigyorral az arcán.
- Örülök neki, Én nem. - egy kisebb kereső túra után megtaláltam azt az egy szem pólót amit itt tartott majd büszke mosollyal - hogy igen Én megtaláltam - indultam vissza. - Tessék, remélem megfelel az ízlésednek! - nyomtam a kezébe a felsőt, majd át is vette. Már indultam ki mikor megfogta a kezem és vissza rántott. - Mi van? - meredtem rá.
- Bent maradhatsz! - mosolygott pimaszul, de engem ezzel nem hódít meg, még ha akarna se tudna.
- Rendben van, legalább vagy is merem remélni hogy látok egy jó felső testet! - kacsintottam rá, és  látszott rajta hogy erre a válaszra nem igen számított. Ha jól láttam, vagy is észleltem kellemetlenül kezdte el levenni a felsőjét. - Figyelj, ha zavar akkor ki megyek. - mutattam az ajtó fele.
- Nem, nem zavarsz, csak tudod......Én nem szoktam meg hogy a lányok ilyen hogy is mondjam...Szóval hogy ilyen közvetlenek. Általában ölnek azért hogy félmeztelenül lássanak minket, viszont Te...Hát Te nem éppen, és ez furcsa. - húzta el a száját, mire keserűen felnevettem.
- Látod, ez a baj veletek. Minden lányt egyformán kezeltek. Neked most jelen pillanatban az lenne jó hogy ha itt ugrálnék és azt mondanám hogy " Gyere Baby, mutasd meg a kockás hasad!" ? - majd szólásra nyitotta a száját de megelőztem. - Ne, nem vagyok rá kíváncsi. - azzal kicsaptam az ajtót majd vissza ültem a helyemre, és mint az út elején be vágtam a durcát.
- Mi történt bent vajon? - sutyorgott valaki, nem igen tudtam ki venni.
- Lehet hogy megint felkapta valamelyik a vizet. - ezt viszont tudom hogy Alex mondta.
- Ezek így sose jönnek össze. - hadarta el Louis, és ez eléggé lefagyasztott. Még hogy Én meg Ő össze jönni? Kész vicc.
- Tomlinson! Kussolj, nincs bent a fülese. - csitítgatta valaki.
- Bocsi, bocsi, de ha folyton össze vesznek sose lesz köztük semmi. - folytatta míg rá nem szóltak együttes erővel.
- Louis! Kuss! - ezen nem tudtam nem nevetni, ezért egy törölközőbe fojtottam el a nevetésem.
- De amúgy meg alszik. - mondta tök simán azt hiszem Niall.
- Te csak azt hiszed! - szólalt fel Alex, Dani, El és Louis egyszerre. Ez eléggé kísérteties volt, de gratulálok nekik a közös munkáért.
- Oké, ez rémisztő volt, amúgy tényleg nem alszik ha nem vettétek volna észre az előbb viharzott ki. - mondta ezek szerint Harry, bár a Ő hangját ezer közül felismerném.
- Mit csináltatok, MEGINT? - emelte kis a megint szócskát El.
- Semmit!
- Semmit! - vágtuk rá, szint egyszerre.
- O-o-oké. - akadozott el Lucy. - Akkor még is mi volt a baj amiért kivágtattál? - tekintete köztem és Harry között cikázott, és ezt egy idő után meg lehet unni, ami nálam hamar el s jött.
- Nem lehet megérteni hogy semmi nem történt amiről tudnotok kéne? - fakadtam ki, mint minden nap.
- Csatolják be az öveiket! - szólalt fel a hangos bemondó. Egy szemforgatás kíséretében leültem mindenkitől jó messze, majd be öveltem magam. Amint leszállt a gép már rohantam is kifele, nem fogok egy légtérben utazni velük. Akármennyire is szeretnék hogy velük menjek most nem. Leintettem egy taxit, bediktáltam neki a címünket és már mentünk is. Kifizettem neki az összeget amennyit kért, és berontottam a házba. Hát, nem éppen kellett volna...
* Alex szemszöge *

- Ezt nem hiszem el! most hova tűnt? És már megint egy reptéren! - forgolódtam össze vissza az említett helyen míg a többiek elmentek a csomagokért.
- Bocs. - nyögte ki Harry.
- Miért? - kérdeztem immáron kicsit higgadtabban.
- Hát..mert gondolom miattam ment el. - majd leüt egy padra, és várta ahogy kiosztom. Lehet hogy azt érdemelte volna, de nem tettem szerintem Stella eléggé kiosztotta nem egyszer.
- Lehet. Nem tudom. - ennyi volt amennyit mondtam, és láttam hogy több mindenre várt.
- Ennyi? - emelte fel a fejét.
- Igen, többre számítottál? - kérdeztem mosolyogva.
- Őszintén? Azt hittem leszeded a fejem amiért megint elment miattam a húgod. - akkor nem igen járt volna jól ha elkezdem kiosztani.
- Valamilyen szinten megértelek, mert én is voltam már így mint most Te. - erre igen csak felkapta a fejét, és rám nézett.
- Ezt hogy érted? - gondoltam miért ne? A többiek mg úgy sem értek ide.
- Hát, tudod, volt egy lány akinek volt egy bátyja. Nos, Én is ugyan így voltam mint Te. Annyi különbséggel hogy a csajnak a bátyja nem bírt. Addig oké volt hogy titokban találkozunk meg minden, de mikor már hívtuk is egymást jöttek a gondok. Azt mondta hogy ezen a napon ebben az időben hívjam mert akkor tuti hogy nem lesz otthon senkije. Így is történt meg minden, csak éppen nem a csaj vette fel hanem a bátyja. Jól lebaszott hogy miért tartjuk a kapcsolatot, majd az Ő kérésére elköltöztek mit tom' én hova. Szóval ja, nekem is voltak ilyen "gondjaim". - avattam be egy kisebb történetbe amit már a többiek is vígan avagy nem vígan hallgattak.
- És, azóta nem is kerested a csajt? - kérdezte Zayn.
- Nem, és úgy érzem már nem is állna velem szóba. - rántottam vállat.
- Megtudhatom a nevét? - rázódott vissza Harry.
- Megeshet hogy mind ismeritek. Felicity Skinner. És mielőtt bármit is mondanátok nem, nem és nem fogok megkeresni. - majd egy pillanatra mindenki megfagyott.
- Nem is mondaná senki hogy keresd fel, így érthető ha eddig nem is foglalkoztál vele. Tudod, meglepő de az én exem! - nevetett fel keserűen Hazza.
- Igen, mintha láttam volna rólatok közös képet. Bár Én úgy tudtam neked azzal a Caroline-val is volt kapcsolatod. Azt meg hogy? - intéztem a kérdést inkább Harry felé.
- Igen, volt. De az már a múlté, és nem igen szeretem felhozni. - legyintette le, de nem hagyhattam ki ebből a sztoriból sem a Húgom.
- Nem tudom hogy mondta-e már Stell, de bírta Caroline-t. - nevettem el magam.
- Tényleg? - döbbent le Liam.
- Aha, mikor "szakítottak" Harryvel azt mondta hogy nagyon sajnálja, nagyon jó páros volt, de csak azért mert benne volna Caroline. - mondtam még mindig nevetve, majd átvettem a bőröndöm.
- Ez kész, milyen fura húgod van. - képedt el Niall.
- Lehet hogy fura, de imádom és az Én húgom! - vontam vállat. - De menjünk, mert...mert szerintem lesz egy kis bibi ha haza érünk. - vakartam meg a tarkómat.
- Honnan veszed? - állt fel Harry.
- Testvéri megérzés. - mondtam gyorsan majd egy lendülettel le is intettem egy taxit. - Siessetek már! - szóltam a többiekre akik még mindig ott ácsorogtak. Amint észbe kaptak már jöttek is, és mivel egy taxiba nem fértünk be kértünk egy másikat is, és végre elindultunk. Ahogy azt sejtettem nem hiába kellett sietnem, sietnünk. Két fekete autó állt a házunk előtt. Az egyik biztos voltam benne hogy a mienk, de a másikról semmi elképzelésem sem volt.
- Jézusom, hallottátok ezt? - bújt a hátunk mögé Lucy.
- Én mondtam hogy lesz itthon valami bibi. - majd egyre közelebb mentünk a bejárati ajtóhoz, és amint beakartam nyitni kitárult előttünk az ajtó. Hát nem éppen szép látvány tárult a szemünk elé.....

Kérdés: Mit gondoltok az eddigi részekről??? :$$$

2012. december 21., péntek

33."Ez hülyeség. Ilyenre ne is gondolj..."

Sziasztok! Huh. Mondtam már hogy imádlak titeket? Nagyon köszönöm a két új olvasót, a sok komit, és az 5. díjat is. El sem tudjátok képzelni hogy mennyi minden jött most össze. Örömmel jelentem ki hogy mivel téli szünet van, gyakrabban - próbálok - hozni részeket. Ezt a fejezetet próbáltam hosszabbra és esemény dúsabbra írni, remélem össze jött.  Nem is húzom tovább az időt, kezdődjék a történet. Jó olvasást! Pusszantás! :* xx


* Louis szemszöge *

Csak futottam ahogy a lábam bírta, és amilyen messze csak tudtam. Mindent és mindenkit kerülni akartam, mert nem állok jót magamért hogy ha esetleg valakiben még kárt is teszek. Harry nagyon ki tartó, és nagyon jó barát illetve testvér, de most rá sincs szükségem. Milyen jogon mertem le szukázni Stellát, mikor való igaz hogy bennem teljes mértékben megbízott, mert gondolom én nem mondogatja el csak úgy mindenkinek azt ami történt vele. Még hogy felképelném? Ha fiú lenne se tenném, mert jó ember, kivéve mikor nem de ez igen ritka. Én még nem hallottam arról hogy lopott volna, börtönben ült volna se semmi. Tudom, most eléggé nagyot csalódott bennem, és ezt a szemembe is mondta, és ezek után nem tudom hogy fogom vele megbeszélni a dolgokat, de azt tudom hogy meg fogom, mert így nem maradhat. Sőt. Még azt sem tudja amit a többiekkel beszéltünk. Te jó ég, mi lesz itt még, már félek előre. A lábaim már majd' kiestek, ezért leszartam hogy Hazza beér-e vagy sem levágódtam egy padra, és a telefonomat a kezembe véve próbáltam eltakarni magam. Felléptem Twitterre majd meg is osztottam a világgal hogy mekkora balfasz vagyok.

Louis Tomlinson @Louis_Tomlinson: Akkora egy balfék vagyok. Mondjuk ez nálam már napi szinten szokásos! :// xx


Nem szoktam ilyeneket ki írni de most ez olyan jól esett hogy már vártam rá a válaszokat. Természetes módon már több mint tíz ezren jelölték Kedvencnek és kb. ugyan ennyien vagy még többen Retweetelték is. Hát igen, ha híres vagy ez minden napi dolog, mint az hogy mindent elcseszek. Egy-kettőt megnyitottam és örömmel olvastam fel egy pár választ.


@mano_1D: Tomlinson! Ilyet többet ne! Csodás ember vagy, és minden ember hibázik, Te sem vagy alóla kivétel! <3 xx


@Mrs_Horan: Lou, sosem hittem hogy Te ilyet fogsz ki írni, de ezt is megéltem. Ilyet többet ne mondj, mert oda repülök ahol vagy és kapsz egy kisebb pofont! :P xx



@EleanorJCalder: Ne légy ilyen kis öntelt és semmi baj nem lesz. Néha kicsit nyugtasd le magad, és beszéld meg RENDESEN az illetővel a dolgod! ;) Szeretlek! xx



@Stell_Winter: Gratulálok! Legalább egy valamit tökéletesen tudsz! Igen, azt hiszem  mindenkit meg tudsz alázni! Átéltem! ;D xx



@mucsácsó_csingiling: Már megszoktuk hogy hülyeséget csinálsz! Nem ért váratlanul! :)xx



@Harry_Styles: A jó isten áldjon meg! Állj már meg ott ahol vagy és kész! Nem öllek meg, csak állj meg és beszéljünk! MOST! xx



Szóval Hazza olvas a gondolataimban és a Twitter segítségével akar megvárni. Eszes kis csávó, azt meg kell hagyni! Aztán ott vannak a rajongóink, hát nélkülük nem tudom hogy hol lennénk most. Eleanor-ról nem is beszélve, ott van nekem mikor valami hülyeséget csinálok, vagy éppen Barack Obama előtt éneklünk és anyuék helyett is nagyon büszke rám, és a fiúkra. Egyszóval mindig. És tegyük fel hogy ha most Stellával sem lenne ez a kis? nagy konfliktusunk tuti együtt hülyülnénk de nem, mert jelenleg most is haragban vagyunk. Na se baj, nem lenne érdekes az élet ha nem lennének ezek a kisebb nagyobb bakik, mint például most.

- Az ég áldjon meg Téged Tomlisnon! Ha nem ülsz le Twitterezni akkor ki tudja hogy hol a francba lennél már. - ordított lihegve rám Harry.
- Igen, mint látod ezáltal sikerült rám találnod. - néztem fel rá, egy hamis mosoly kíséretében.
- Te jó isten. Mi történt veled? - kapta a kezét a szája elé.
- Semmi?! - néztem értetlenül.
- Semmi?! - csúszott feljebb a hangja, szinte már vonyított. - Akkor miért sírsz? Illetve sírtál? - kotorászott a zsebében, majd fülig érő mosollyal át nyújtotta a zsebkendőt.
- Sírtam volna? Hát tudod megesik az ilyen mindenkivel, főleg akkor ha azzal veszekedik akire úgy tekint mint ha a húga lenne! - emeltem feljebb a hangom, magam sem tudom miért.
- Rendben van, megértelek, de kérlek most ne rajtam vezesd le a feszültséget, mert segíteni szeretnék. De ha ilyen vagy, nem igen megy. - ült le mellém a padra majd a térdére könyökölve bámult maga elé.
- Tudod, Stella egy nagyon csalafinta egy lány. Vigyázni kell vele... - szólaltam fel egy kisebb csend szünet után.
- Ezt hogy érted? - meredt még mindig maga elé Harry.
- Hát, nem vetted még észre? - kérdeztem rá.
- Hogy érted? Mármint mit nem vettem észre? - értetlenkedett, majd fejet rázva belekezdtem.
- Nagyon jól látom hogy teljesen bele estél. Attól viszont mindenki többek között én féltelek hogy össze töri majd a szíved. Tudod, ez most elég nyálas és csöpögős volt, de én ezt gondolom. Félre ne értsd, nem azt mondom hogy utálom, és megvetem Stellát de nem egy "csajod " volt már, és nem éppen jól kezdődött avagy néha végződött. Ismerni nem igen ismerem még, és ha most nem lennénk haragban lehet hogy sikerülne kiismernem, de most....úgy érzem hogy amilyen sok időbe telt megbíznia bennem olyan gyorsan csalódott is. - majd közbe vágott, és lehet hogy teljesen jogosan is.
- Egy kérdés. Én bele szóltam bármikor is a Te szerelmi ügyeidbe? Mondjuk nehéz lett volna, de nem tettem max. mikor segítséget kértél. De Te most mit teszel? Kiforgatod a dolgokat. Nem mondom hogy nem örülök neki hogy próbálsz segíteni de egyszer, kérlek, csak egyszer hadd döntsem el úgy a életem egyik szakaszát hogy senki, érted? Senki nem szól bele. Elfogadom persze hogy mindenki csak nekem akar jót, de most már kicsit elegem van. Elvégre tízen nyolc éves vagyok, megtudom oldani a dolgaimat egyedül is, már amelyiket, de  ha kell akkor szólok hogy segíts, vagy segítsetek. - fújtatott egyet, miután befejezte az egy szuszra elmondott kis "beszámolóját".
- Rendben van. Teljesen megértelek, de azt is nézned kell hogy ha te csalod meg, mik lesznek a következményei. Elvégre, van egy húsz éves - nem sokára húszon egy - bátya, az apja a menedzsmentünk, mindketten ismertek vagytok azért ebből elég sok minden lehet. Többek között a bátya kinyír, nem beszélve a többiekről hogy ha addigra már-már jóban leszünk, a sok pletyiről amit majd mehettek illetve mehetsz kisimítani hogy mi igaz és mi nem... Végül is gyerek játék lesz, nem gondolod? - tettem fel neki egy ironikus kérdést.
- Felfogtam. Nem lehetek együtt vele akkor mondd a szemembe, bár nem érne sokat mert így is úgy is elérem hogy csak is az enyém legyen! Egyéb dolog amit meg szeretnél velem osztani? Esetleg mehetünk vissza a többiekhez? - állt fel, majd leporolta magát, bár sehol nem volt poros.
- Igen. Van. Azt szeretném hogy ha most oda mennél hozzá, és beszélnél vele. Jót tenne neki is és addig én is össze tudnám szedni minden bátorságom és elé tudnék állni bocsánatot kérni. - és igen, valóban ezt gondoltam. Hogy miért? Rossz így látni Harryt, csak úgy mint Stellát bár nem tudom neki miként jött le az előbbi "párbajunk".
- Talán. De nem fogom azt csinálni hogy elmondalak minden jónak, hogy aztán neked csak annyit kelledjen mondanod hogy bocsáss meg nem akartam! - mondta határozottan, mire nevetve bólintottam egyet majd elindultunk.

* Stella szemszöge *

- Balfasz. Balfasz. Balfasz. Balfasz. - mondogattam magamban, mikor is valaki rám szólt.
- Elég! Most már nem bírom. Miért lennél balfasz? - telepedett le mellém Alex.
- Mert. Nem terveztem ilyennek ezt a hogy is mondjam. Kiruccanást. Mindent eldöntöttem. Ide jövök, lerendezem ami itt van, haza megyek Londonba megbarátkozok ezzel a bandával, utána meglátogatom a nagyiékat mindkettőéket, bemegyek a munka helyemre elintézek ott is mindent aztán szünet. De nem, persze hogy nem most is össze vesztem Louis-val egy ártalmatlan hülyeségen. - fakadtam ki, meglehetősen jogosan. Illetve jogosnak láttam.
- Értem. Szóval bűntudatod van amiatt hogy össze vesztél Lou-val egy ilyen kis szarságon? - tapintotta ki a lényeget.
- Ahogy mondod! Mi van? - nevettem fel. - Bűntudatom lenne? - néztem hülyén.
- Igen. Tudod, nekem is volt már, nem is tudod hányszor. Jelenleg most is az van. Nem mondtam el valamit. - hajtotta le a fejét.
- Mondd. Mi az? - kérdeztem rá, mert ha bűntudata van az már régen rossz.
- Anyuékról van szó. - megakadt a lélegzetem, mert nem tudtam mire számítani. - Emlékszel mikor elmentek vacsorázni? - csak bólintottam egyet, majd kifújta a levegőt és belekezdett. - Hát akkor nem vacsorázni mentek. Tulajdonképpen egy megbeszélésre. Párizsban van a házunk, gondolom azt tudod hogy nem adtuk el. Hát nagy hiba volt. Ez ügyben kellett elmenniük. Több milliót buktunk vagy is buktak rajta anyuék. Ha akkor ott maradunk vagy egyszerűen eladjuk, akkor most nem lenne ez a helyzet, és anyuék is itt lennének. De nem, mert úgy gondolták hogy még szükségünk lehet rá, ezért megtartottuk. Múlt héten mikor is Lou-val maradtál itthon, előtte jelentették be és szigorúan megtiltották hogy ezt neked elmondja bárki is. Már akkor tudtam hogy hiba lesz neked nem elmondani, de apa azt mondta amiről nem tudsz az nem fáj alapon maradt mindenki csendben. Már többször is elszerettem volna mondani, de nem volt bennem annyi hogy eltudjam mondani. Most viszont csak úgy ki jött belőlem. - nem voltam rá mérges. Feleslegesen meg minek mérgelődjek, ha egyszer anyuék azt akarták hogy ne tudjam meg akkor nem fogom azért okolni a bátyámat mert a szüleinknek szót fogadott.
- Akkor? Ezt most nem értem. Szóval jelenleg hol vannak? Miért nincsenek itt? Milyen tárgyalás? - zúdítottam rá kérdések tömkelegeit.
- Németben vannak már kerek egy hete, szállodában, és elvileg ha minden jól megy keddre itthon vannak, ami azt jelenti hogy már holnap után megérkeznek. - zavarta le.
- É-é-értem. És, ugye, semmi bajuk, vagy valami ilyesmi? - kérdeztem felnézve rá.
- Nem hiszem. - suttogta maga elé.
- Azt hogy érted hogy nem hiszed? Szóval lehet hogy bajuk is eshet vagy eshetett? - pattantam fel a kőről.
- Megeshet. De erre még ne is merj gondolni, mert ez csak a legrosszabb esetben történhet meg! - mondta még mindig alig hallhatóan.
- De Te is nagyon jól tudod hogy nekem nem megy az hogy mindig a jót lássam. Először csak a rosszra tudok gondolni! - mondtam ingerülten, mert igen csak meglepett a hír és felzaklatott.
- Igen, tudom. Ezért is nem akarták anyuék hogy megtudd.  És arról még nem is tudsz hogy ha nem vigyázunk mi is bajba keveredhetünk! Ezért, a többiekkel megbeszéltük hogy elköltözünk a Direction házba, amíg anyuék vissza nem jönnek, és lehet hogy egy darabig ott is maradunk. - jelentette ki már tisztán és hallhatóan.
- Tőlem. De egyet jegyezz meg. Ezek után ne kérje Tőlem senki hogy mindenhez jó pofát vágjak, vagy csak bármibe is benne legyek, mert nem ezt el lehet felejteni. - jelentettem ki határozottan és különösen nagyon jól artikulálva.
- Nem gond, majd megváltozik a véleményed róluk! - mosolygott rám, majd fel állt és megölelt. - Na de én most megyek is, majd talizunk otthon! - kacsintott majd gyorsan lelépett. Csak megdöbbenve néztem ahogy nevetve el sétál, és mikor már teljesen eltűnt még mindig csak magam elé bámultam és gondolkodtam: most miért ment el?
- Minden oké? - ért valaki hozzá a vállamhoz, mire reflex szerűen lendítettem hátra az egyik lábam és tökre pontosan céloztam. - Aúúúúúú. - szólalt fel, illetve nyögött fel a fájdalomtól, mire önelégült mosollyal hátra fordultam, és mikor megláttam hogy ki volt az áldozatom még a mosoly is lefagyott az arcomról.
- Bocsesz! - majd oda mentem és - nagy nehezen - felsegítettem. - Jól vagy? - kérdeztem nevetésemet leplezve, miközben leültettem vagy is segítettem neki leülni a padra.
- Ahhoz képest hogy megeshet hogy majd nem lehet gyerekem tökéletesen vagyok. - mondta fintorral az arcán, majd még mindig mosollyal az arcomon leültem mellé.
- Nem akartam, de gondolom most már tudod hogy engem nem kell ijesztgetni. - húztam fel az orrom, és bevágtam a mű durcát.
- Igen, most már tudom. Beszélni szeretnék veled a... - kezdett bele, majd félbe szakítottam.
- Nem jelent semmit! Számomra nem jelent semmit. Lezárhatjuk? Oké. Köszönöm szépen, még valami? - tudom, nagyon jól tudom hogy arra a kis incidensre gondol ami a kórházban volt. És még hogy nem jelentett számomra semmit? Igaz, nem vagyok belé szerelmes se semmi, de az a csók, hát huh. Nem tudom el mondani hogy akkor mit is éreztem.
- Értem. Semmi baj, nekem sem jelent semmit. - komorodott el. Ezek szerint neki jelent valamit, vagy is jelentett.
- Figyelj, megértem ha neked jelentett is valamit, és nem gond csak mondd meg hogy tisztában legyek vele. Szóval, igen vagy nem? - kérdeztem rá, bár feleslegesen mivel csak még jobban össze húzta magát és nem válaszolt. - Hallgatás beleegyezés. Szóval? Nem is ellenkezel? - kérdeztem immáron karba font kézzel, és a kérdő tekintettel.
- Ha azt mondom hogy nem jelentett semmit hazudnék, és elhinni sem hinnéd el, ha meg azt mondanám hogy jelentett akkor csak magam aláznám meg és azt sem hinnéd el. - nézett fel, és láttam hogy a szemében ott csillog pár kósza könny csepp.
- Miért? Neked mit jelentett? Egyáltalán megint miért keveredtünk ehhez a témához? - pillantgattam össze-vissza csak hogy ne lássam a nem sokára kibuggyanó cseppeket, mert akkor én is elkezdek sírni, a semmiért.
- Nem tudom, és nem is ezért szerettem volna veled beszélni de ezt már sehogy nem lehet ki kerülni. - sóhajtott fel majd fejét megint lehajtotta.
- Sajnálom. - majd megfogtam magam és vissza ültem mellé.
- Még is mit sajnálsz? - kérdezte szipogva (?)
- Hát....Mindent. Hogy meg kellett ismernetek. - és valóban bántam hogy meg kellett ismerniük, mert amíg én nem léptem az életükbe minden rendben ment.
- Ez hülyeség. Ilyenre ne is gondolj. Épp ellenkezőleg.  Ha Te nem vagy Niall nem lenne boldog, mert nem ismerte meg volna Lucy-t, Danielle és Eleanor sem lenne olyan amilyen ha nem lennétek barátnők, és igen valóban mi illetve a banda vagyunk az akinek nem sikerült még megismernie Téged, ezáltal még érdekesebbé tetted az életünket. - ezt nem igen értettem, mert mivel tettem érdekesebbé az életüket?
- Hö'? - vágtam értetlen fejet, amit megmosolygott majd belekezdett.
- Hát hogy is mondjam. Először mikor csak a szüleid, Alex és a lányok jöttek vissza Párizsba sok mindent hallottunk rólad. Többek között jót, és Alex néha kisegített minket azzal hogy mit kell érteni a jó jelző alatt. Kezet foghatnál Niallel mert ahogy tudom mind ketten imádtok enni, Louis-val is, mivel mindketten mérhetetlenek vagytok hülyeség szinten, Zayn-nel is, mivel mindketten zárkózottak vagytok, illetve nehezebben nyíltok meg más, új embereknek, aztán Liam-el is mivel ha a másik oldaladat nézzük ugyan olyan vagy, mindent megteszel amit eltervezel, eljöttél Párizsba azért hogy kiderítsd mi történt vagy nem történt a szüleiddel, és legvégül velem is, mivel mind ketten odáig vagyunk Lux-ért és eléggé maximalisták vagyunk. Ha azt nézzük Benned öt olyan dolog van ami Bennünk külön-külön. Ezek után mi sokkal több mindent akartunk megtudni rólad, az életedről és mindenről amit még eddig nem sikerült kiderítenünk. És mikor eljöttél hogy meglátogasd Danielle-t csak ámultunk és bámultunk hogy benned mekkora akarat erő van, és nem számít hogy milyen messze van az akit szeretsz elmész és megnézed mi van vele. Aztán mikor elkezdtél minket kiosztani......Nagyjából mikor felmentem a szobámba elröhögtem magam. Hogy miért? Mert még senki nem mondta ennyire nyíltan a szemembe/szemünkbe hogy mi a véleménye rólunk. Eddig Te voltál az első aki nagyjából tudja kik vagyunk, mit csinálunk, nem mellesleg az apja a menedzsmentünk és mondjuk csak ki, beszóltál, megaláztál minket. Akkor, mindenkinek rohadt szarul esett, de mikor bajban voltál mindenki ment és segíteni akart, és segített is ott ahol tudott. Egyszóval eléggé felforgattad az életünket. - fejezte be a kis "beszámolóját", mire mint ha nem is tudom. Melegség (?) öntött volna el.
- T-t-tényleg? - kérdeztem dadogva.
- Igen. - mondta határozottan, és ezt egészet megkoronázta egy nagy bólintással. Az arcomra hatalmas mosoly kúszott majd örömömben (?) a nyakába ugrottam és megszorongattam. Először nem igen értette - gondolom én - majd miután észbe kapott vissza ölelt. Ahogy hallottam a szíve majd' kiesett a helyéről, ezt furcsállottam is de nem igen foglalkoztam vele, hátha csak az izgatottság. - Na hát. Beléd meg mi ütött? - mondta nevetve majd elhúzódott.
- Nem ölelhetem meg a barátomat? - néztem rá kérdőn.
- Te...mi....most...akkor...ez...hogy? - hablatyolt össze vissza mire elnevettem magam.
- Igen. Na gyere Te sok eszű bongyor bárány. A végén még itt hagynak minket. - majd felhúztam a földről és még mindig nagy mosollyal az arcomon vissza indultunk a többiekhez.
- De remélem tudod hogy ezt meg kell beszélned Louis-val. Mert ez nem maradhat így! - szólalt fel fél úton.
- Gondoltam rá, de nem Én fogom kezdeményezni mert nem Én kezdtem. - hát még szép hogy védem a büszkeségem, különben már rég meghalt volna.
- Elvárod hogy egy híresség kérjen Tőled bocsánatot? - kérdezte nevetve.
- Mert? Miért ne? Ha nem ismerném és csak nekem jönne, is elvárnám hogy kérjen bocsánatot. Ugyan olyan ember mint Én, csak többen ismerik. - vontam vállat felette.
- Már értem miért szeretnek annyian és miért utálnak is annyian. - világosodott meg.
- Gratulálok, örülök neki hogy leesett. De arra ne számíts hogy szóba állok Louis-val! - mondtam határozottan, majd amikor megláttam a többieket, nagy léptekkel elindultam és mázlimra a repülő akkor landolt így egyenesen be is tudtam menni. Egy csomó kérdést tettek fel a többiek de Én mint ha meg sem hallottam volna süllyedtem be az egyik székbe majd a fülesem a fülembe dugva maxra tekert hang erővel hallgattam a zenét.

Kérdés:Mit gondoltok, Harry és Stella kapcsolatáról?? :)

2012. december 18., kedd

.:: Life is not always a fluffy cake ::.


Sziasztok! 
Már régóta gondolkodtam még egy blogon, és ez a mai nappal meg is bizonyosodott, és el is készült. Várok mindenkit sok sok szeretettel, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és komizzatok! Remélem jól fog menni az a blog is, és elnyeri a tetszéseteket! :) xx


2012. december 17., hétfő

32."Miért kell neked mindenbe beleszólnod??"

Hi Babes! Hát mit hoztam?! :P Na igen, a 32. fejezetet! Remélem most Happy van, mivel próbáltam hosszabb fejezetet hozni, remélem össze jött ;) Várom hozzá a komikat, a tetszikeket és ne feledkezzetek meg a rendszeres olvasókról sem! :) Nos, - mint általában - ezt a részt, vagy is inkább a végét Taylor alkotta. Illetve Ő hozta ki belőlem! ;D Már nem sok kell ahhoz a részhez - amit mindenki vár - ahol össze jönnek, és akkor majd lehetséges  hogy bele szövöm a mi kedvencünket is! :)Ez még a jövő zenéje, mi viszont a jelennek élünk, szóval jó olvasást! Pusszantás mindenkinek! :* xx
* Ó, jaj már :D kész vagyok tőlük :D♥ *

* Stella szemszöge *

- Na most hogy ki örültétek  magatok elmehetek? Dolgom van. – húzódtam el a kis ölelkező csoporttól.
- Persze, majd hagyjuk hogy egyedül menj el minden hova. Arról csak álmodhatsz, mi is megyünk veled, biztos ami biztos! – jelentette ki Liam, mire a többiek csak helyeslően bólogattak az ötletre.
- Tőlem, de siessünk mert nem szeretnék sokáig maradni. A csapatot is csak úgy ott hagytam és jövő hét szombaton versenyünk lesz. – estem gondolkodóba, és még milyen jól is jött, mivel hogy elfelejtettem a versenyt.
- És még is hova szándékozol menni? – fonta össze karjait Louis.
- A kórházba?! – vontam fel szemöldököm.
- Szóval Te már ennyire fel vagy szerelkezve ötletekkel? – méregetett Zayn.
- Hát figyelj, valakinek gondolkodnia is kell! – kacsintottam rájuk majd elindultam a kijárat felé, végre. Mire feleszméltek Én már intettem le a taxit, és még volt annyi idejük hogy Ők is beugorjanak így együttes erővel indultunk meg a kórházba. Az egész út alatt senki nem szólalt meg,  így tisztán hallottam minden egyes gondolatomat. Amint megékeztünk kipattantam a kocsiból, fizetés, köszönés nélkül és már rontottam is be az épületbe.
- Jó napot! Merre találom Mr. és Mrs. Wintert? – lihegtem a pultos csajszi fejébe.
- Viszont, itt jelenleg nincs semmilyen Winter. – pillantott rám.
- Tessék? – kérdeztem három oktávval feljebbi hangon.
- Jól hallotta, itt nincs semmilyen Winter. – rázta a fejét.
- És, és nem hallott semmilyen balesetről ami itt történt nem rég? – faggattam tovább.
- Nem, mostanában főleg ma nem történt – eddig – semmilyen baleset. – mosolygott kedvesen, de már azon voltam hogy leütöm azt a mosolyt az arcáról.
- Rendben, köszönöm! – majd fújtattam egyet és levágtam magam egy székre. Ez csodás. Ezért jöttem el hogy meglátogassam a már „rég” látott kórházat. Bravo. Ilyen hülye is csak én lehetek! Saját magamon fel röhögtem mire a többiek csak furcsálló tekintettel bámultak rám.
- Min nevetsz? – kérdezte idegesen Alex.
- Magamon! Olyan hülye vagyok! Mindent elhiszek annak a szar pletyka lapnak! – mondtam még mindig nevetve.
- Ezt hogy érted? – komolyodott meg Niall.
- Nem történt semmilyen baleset eddig itt, és semmilyen Wintert nem hoztak be. Egyszóval hazugság, akárcsak a többi. Na de menjünk, fáradt vagyok! – majd össze csaptam a kezem és megindultam kifele.
- Ez most komoly? – jött mellém Louis.
- Mint látod. Azt hittem történt valami, de semmi mint kiderült. Mehetünk haza. – vontam vállat majd mentem tovább. Amint kiértem a többiek még bent beszélgettek valamit, ezáltal nekem még furcsábbá váltak, de nem igen foglalkoztam vele, majd elmondják ha akarják. Úgy döntöttem nem szólok nekik hogy eljöttem csak leesik, annyira nem hülyék. Elmentem egészen a régi házunkig és leültem a ház előtt lévő padra. Sosem csináltam még ilyet, és attól tartok – remélem – ez nem lesz szokásos dolog. Elkezdtem a régi dolgokat felidézni, mikor még minden simán, és pöpcül ment. Mikor Katie és Én még legjobb barátnők voltunk, és Alex szint úgy Greggel de ez már a múlté. Azóta kerekestül minden dolog felfordult.  Azt sem tudom hogy mi van azóta Maryvel lehet hogy már meg is halt, de az még korai lenne bár ki tudja. Ki tudja mi lehet a mamával meg papával, és a másik papával és mamával. Olyan régen voltam már náluk, hazudnék ha azt mondanám hogy pár hónapja mert több, mint fél éve egyiküket sem láttam. Ezen változtatni fogok, amint lesz időm. Azaz, haza megyünk kialszom magam rendesen, lerendezzük Alex szülinapját – te jó isten még az is – utána a versenyre koncentrálok teljes gőzzel, és utána HA lesz időm megyek Liverpoolba és esetleg még elnézek Spanyolba is – mivel ugye ott laknak anyu szülei. Ezek után még rengeteg teendőm lesz. El kell látogatnom a modell stúdióba – Kristen ki fog nyírni - , meg kell beszélnem a göndörrel azt a csókot is. Áh, elegem van. Ennyi dolgom nem igen volt az elmúlt időben, most viszont minden jött egyszerre. Anyuékat sem láttam már mióta, Alexel sem beszéltem egy jó ideje semmiről, ahogy a lányokat is elhanyagoltam. Aztán most itt vannak a(z) 1D-s srácok is. Kész habos torta az életem, kívülről. Nem is beszélve a Jedward-ról, utoljára akkor találkoztunk mikor….mikor is? Ja meg van, azt hiszem azon a napon mikor csak Louis volt otthon és beszélnünk kellett. Na azóta Őket is szépen elhanyagoltam. Konkrétan mindenkit, és senkire nem volt időm, még magamra sem. Tizennyolc éves létemre annyi bajom van mint egy öreg néninek, pedig még itt az élet előttem, és nagyjából ki sem használtam. Mondjuk még mindig jobb, mint hogy minden este holt részegen találjak haza,  és másnap meg azzal a rohadt fej fájással küszködjek, na meg azzal hogy nem-e vagyok terhes… Ez nekem még nem igen kell, sőt még csak rá tenne egy lapáttal. Úgy vissza mennék az időben, mikor még ovis voltam, de már akkor ismert mindenki szóval az sem jó ötlet. Büszkén avagy sem kijelenthetem hogy világ életemben nem volt egy nyugodt napom. Az óvodából egészen a házunk kapujáig követtek a fotósok, nem beszélve arról mikor már iskolás voltam és a barátaimmal lógtam követtek minden hova, míg Ők ezt élvezték Én addig próbáltam elkerülni Őket, és volt amikor sikerült de legtöbbször nem igen jött össze. Nem is vettem észre mennyire bele merültem a gondolataimba, mikor azt éreztem hogy rázogatnak.
- Stell, minden rendben? – nézett rám aggodalommal a szemében Dani.
- Ahham, igen, miért ne? – hablatyoltam össze-vissza.
- Csak mert már vagy negyed  órája itt beszélünk hozzád de semmi reakció, csak bámulsz ki a fejedből és néha-néha mosolyra húzod a szád. Történt valami? – szóval Ők már próbáltak „ébresztegetni” csak én nem reagáltam rá. Hát oké.
- Nem, nem történt semmi csak gondolkodtam. Úgy mindenen! De menjünk mert még sok elintézni valóm van! – azzal felálltam, és mikor elindultam Louis vissza húzott. Miért mindig Ő!? – Igen? Már MEGINT mi van? – emeltem ki neki a megint szót.
- Miért nem mondtad el? – húzódott mosolyra a szája.
- Még is mit? – néztem rá hülyén.
- Tudod Te azt. Ami akkor történt mikor bezártalak titeket Hazzával a kórterembe. – mondta még mindig büszke (?) mosollyal.
- Nem történt semmi, miért kellett volna? – vajon egy dologra gondolhatunk? És vajon tényleg tudja?
- Ja, persze. Nem kell füllenteni, elmondta Harry. – fordult felém.
- Még is mit mondott el? – kérdezgettem tovább, még Én is felé fordulva.
- Amire azt mondtad felejtsétek el. Pont azt mondta el. – ez nem lehet igaz. Tudhattam volna hogy nem szabad megbíznom egy ilyen alakban mint ez a Harry. Azt sem tudom minek csókoltam meg, de akkor azt tartottam a legjobb ötletnek.
- Jó, oké. És? Ezt miért kellett volna elmondanom? Nem tartozom vallomással, hogy mit mikor hol és kivel csinálok. Vagy tévedek? – védtem magam, mint szoktam.
- Nem, nem tévedsz, de elmondhattad volna. Csak Én tudom nyugodj meg, nem mondom el senkinek de az már más téma ha Hazza elmondja valakinek még rajtam kívül. Na gyere menjünk! – azzal elindult én viszont még mindig lesokkolódva álltam és bámultam magam elé. - Meddig szándékozol még magad elé bámulni? - kacagott fel rajtam.
- Semeddig, viszont el kell beszélgetnem a göndör fejével. - vágtam fontolgató fejet, majd elindultam. A többiek már ott ácsorogtak a bőröndjeikkel a kezükben - gondolom több napra érkeztek - a taxi mellett.
- Hol voltál? - támadt le Lucy.
- Nem érdekes, a lényeg hogy menjünk haza! - azzal bevágódtam a hátsó ülésre, majd utánam a többiek. - Magán géppel megyünk? Kérlek, mondjátok hogy igen! - szólaltam fel már a reptéren könyörgő hanggal.
- Ha nagyon szeretnél akkor igen, de mi úgy gondoltuk hogy rendes géppel kellene menni hogy mindenki felismerjen! - kontrázott rá Zayn.
- Jaj, megszólalt a tükör mániás! - vetettem fel, majd előrébb mentem. Utálom hogy ha ilyen lekezelően beszélnek, mert úgy gondolom semmi olyat nem mondtam még neki amivel megbántottam volna. Ha kell vele is elkezdem ezt a bunkózást, pedig azt hittem jóba lehetünk, de ha nem hát nem. Engem nem fog meg hatni a dolog, sőt!
- Stella, most megint mi van? Az egyik pillanatban normális vagy míg a másikban mindenkibe bele kötsz! Ez most hogy van nálad? - fakadt ki rám - történetesen - Louis.
- Miért kell neked mindenbe beleszólnod? Ha Téged basztatlak az a baj, ha a göndört az a baj, ha a fekete hajút az a baj. Mondd csak, az véletlenül nem baj hogy élek? - ordítottam a fejébe, konkrétan, és nagyon leszartam hogy mennyien néznek meg minket és mennyien veszik fel avagy fotózzák le, hagyjon békén.
- Elég. Most már állj le, az is durva amit Te véghez viszel! Nézz egy kicsit magadba és miután megtetted ítélkezhetsz. Addig neked csak kuss a neved! Fogadd el hogy senki nem szívleli a jelen léted. Most - remélem - elástad magad minden jelen lévő ember előtt, főleg a bátyád szemében. Örülhetsz hogy lány vagy, mivel már rég felképeltelek volna. Sok olyan dolog van amit Te még nem tudsz és soha nem is fogsz! De egyet jegyezz meg, amit a parkban mondtam hogy a húgomként tekintek Rád, nem is értem hogy fordulhatott meg ilyen gondolat a fejemben! Szóval, sajnálom de ezt el kell temetnünk! - dühöngött Ő is, majd egy eléggé mély, haragos, bűntudattal teli hang szólalt fel...

* Alex szemszöge *

Ez a látvány eléggé sokkoló volt, minden jelen lévő ember számára. Soha nem hittem volna hogy Louis ennyire, de ennyire ki tud kelni magából, de most bizonyított. Az meg hogy Stell miket mondott már megszoktam, nekem nem újdonság, és most nagyon nagyot tévedett Louis, mivel nem ásta el magát a szememben a húgom, mivel megszoktam amiket mondd, és mindig mindenben kiállunk egymás mellett. Most viszont...most viszont megszólalni sem tudtam a döbbenettől, bár nem bántam mert volt aki helyettem is megtette.
* Eleanor szemszöge *

Köpni-nyelni nem tudtam azok után hogy az a két ember akit imádok, veszekedik. Ha Ők még nem is szívlelik egymást - bár az elején még úgy ahogy el voltak - akkor is zárt körülmények között kellene, kellett volna ezt megbeszélniük. Tudom, Stella sosem fogja vissza magát ha arról van szó hogy beszólnak neki, és Őt még úgy ahogy elnéztem - mint szoktam - de Louis. Eléggé meglepett a hozzá állása. Ezek után semmi ötletem sincs hogy hogy mondjuk el neki amiről beszéltünk, mivel közöttük újra elindult az a bizonyos konfliktus háború. A többiek arcán végig nézve nem kellett meglepődöm, ugyan olyan arcot vágtak hozzá akár csak Én. És az a kijelentése hogy "Szerencséd hogy lány vagy, különben már rég felképeltelek volna."  Ettől az állam már nem is tudom hogy hol és konkrétan mit súrolt. Sosem hittem hogy Lou egy lányra (!) így ki tud akadni, bár azt tudom hogy Stella milyen szinten képes minden embert ki készíteni! Ezekben a dolgokban sosem voltak kételyeim, viszont abban hogy Louis megütne egy lányt, már inkább. A sokkolási időm nem tartott sokáig mivel - szerencsére avagy nem szerencsére, kinek mi - egy eléggé ismerős hang felszólalt.
* Harry szemszöge *

- " Haver, az a helyzet hogy mi Stella után jöttünk Párizsba. Sajnálom hogy nem szóltunk de ez most így alakult. Addig foglald el magad, remélem nem sokára megyünk!  Louis xx" - olvastam fel magamban a Louis-tól kapott üzenetem. Szóval megint Párizs. Annyi minden köthető már ahhoz a helyhez hogy azt elmondani alig lehet.
- " Rendben van, akkor mindegy. Lehet hogy ellátogatok felétek, nem tudom még. Majd megdoblak egy üzivel ha még is! Hazza xx" - majd miután elküldtem neki az üzenetet, fogtam magam és vettem egy jegyet Párizsba. Olyan érzésem támadt hogy nekem oda kell mennem, mert valami vagy fog történni vagy történt esetleg már történik. Eddig nem igen volt ilyen megérzésem, na jó az X-Factor-ban egyszer előjött de az nagyon kis piti dolog volt, na mindegy is. Ruhát nem viszek, majd ha kell a srácok adnak vagy veszek, ez már nagyon semleges dolog. Bezártam a házat, majd leintettem egy taxit - mivel eléggé feltűnő lenne a Range Rover - , ami szerencsémre üres volt, majd bediktáltam a címet és már száguldott is. Kifizettem neki az utat - és hogy ne legyek bunkó, kapott egy kis borra valót is :P - majd befele szeltem az utam. Pont hogy beértem már  hívták is a Párizsba tartó utasokat, azaz nekem még jobban el kellett takarnom magam, hogy ne vegyenek észre. - Siker! - suttogtam magam elé mikor besüppedtem a nekem szánt ülő helyre. Az egész út zökkenő mentesen ment, néha-néha elszundítottam de csak egy öt percekre maximum. Amint leszállt a gép az emberek csordaként száguldottak ki a gépezetből, ezáltal engem hátra toloncolva. Már-már hallottam valamiféle ordibálást, és amint kiértem a repülőből meg is világosodtam. Louis és Stella vívott szó csatát, mikor is Én úgy tudtam minden rendben van köztük.
- Örülhetsz hogy lány vagy, mivel már rég felképeltelek volna. Sok olyan dolog van amit Te még nem tudsz és soha nem is fogsz! De egyet jegyezz meg, amit a parkban mondtam hogy a húgomként tekintek Rád, nem is értem hogy fordulhatott meg ilyen gondolat a fejemben! Szóval, sajnálom de ezt el kell temetnünk! - majd tovább is beszélt volna, és bár lehet hogy nem hallottam az egészet de elegem volt, hogy mindig köztük van konfliktus és most jelen pillanatban egy reptér közepén. Ennek még a tetejére hogy Louis ilyeneket mondott, még hogy ha nem lenne lány! Hát akkor sem tehetné meg mert nem tett semmilyen olyan dolgot amiért azt érdemelné.
- Louis! Elég! Azért mert Stellának vannak ezek a kisebb kirohanásai neked nem kell felkapni a vizet! Oké, persze, elismerem meg minden hogy azért neki is vannak kemény beszólásai, de Te úgy gondolom idősebb vagy! Meglehet hogy Liam az aki "apáskodik" felettünk, még is idősebb vagy az isten szerelmére! Állítsd le SZÉPEN és NYUGODTAN! Érted? Nem bunkó, paraszt stílusban, főleg úgy hogyha most nem érek ide lehet hogy Stellától kapsz egy sorozatot! Sőt, nem lehet hanem biztos, mert kinézem belőle! - hadartam el egy szuszra, majd levegőért kapkodva meredtem Louisra.
- Szóval Te is mellette állsz ki? Úgy tudtam mi már jobban ismerjük egymást hogy ez a kis  szuka közénk álljon, de ha Te azt látod jónak, hogy mellette állj ki felőlem! - közben mindig Stellára szegezte tekintetét, és szinte villámokat szórtak szemei.
- Szóval szuka vagyok baszd meg? Menj a jó büdös kurva anyádba Te senki házi paraszt! Azért mert elmondtam neked az életem nagy részét nem azt jelenti hogy nem szapulhatlak ott ahol tudlak! Ezek után remélem mindenkinek szépen kifecseged a dolgokat és belőlem csinálnak hülyét, bár ha bele gondolok már annak tartanak hogy szóba álltam veletek, vagy is csak veled mivel eddig a többiekkel nem igen veszekedtem ilyen szinten. Szépen meg mutattad a fogat fehérjét Tomlinson! Remélem mindenki csalódott benned, de ha nem is Én megtettem, nem is tudod hogy mennyire! Ott a parkban megbíztam benned, és azt hittem végre jóban lehetünk, de az ember téved! És én most pont tévedtem egyet, és jól is jött, mert ha továbbra is megbízom benned kitudja miket mondok el Te meg a médiának! Egy undorító ember vagy! - ordította Stella Louis arcába majd jól pofon csapta, és elrohant. Eléggé meglepett ez a kis dolog, és gondolom azt várták hogy majd én megyek utána, de túlságosan is leragadtam. Mikor már-már megindultam volna, láttam hogy Louis vesz felém egy pillantást, még hozzá könnyel teli szemeivel, majd elrohan. És akkor az ember találja ki hogy a testvére után menjen vagy a lány után akibe bele szeretett. Nehéz. Nehéz, de még is Louist választom mivel tudom milyen, viszont remélem ezáltal nem utál meg még jobban Stella! Most az a fontos hogy Louist tegyem rendbe, és majd utána Stellával is tisztázom  a dolgokat. Alex vette a lapot majd egy biztató mosoly kíséretében elindult felkeresni a feldühödött Stellát, Én pedig Louis után vettem az utam. Amint láttam a többiek nem igen mozdultak meg, bár elhiszem mivel elég rémült fejeket vágtak. Kedvem lett volna lefotózni, majd feltölteni Twitterre, de azért ekkora majom nem vagyok. Vagy is nem mondanám magam annak, bár kitudja lehet hogy más annak lát. Na nem is érdekel ez jelen pillanatban, egy a lényeg meg keresni Tomlinsont!

Kérdés: A következő részben, kíváncsiak vagytok Louis és Alex szemszögére is? :)