2014. június 27., péntek

94."A lényeg, hogy bármi is történjék, mi itt leszünk egymásnak."

Hello Girls :) 


Mostanában eléggé gyér részeket hozok, ami miatt elnézéseteket kérem, de egyáltalán nem úgy jönnek az ötletek, mint az a blog felénél elterveztem. Azóta, rengeteg mindenen változtattam, noha nem szerettem volna. Mikor elkezdtem a blogot, kitaláltam már, miként fogom befejezni, de azóta egy milliónyi blognak volt olyan lezárása, amilyet szerettem volna. Aztán átgondoltam mindent, és úgy döntöttem, hogy nem érdekel, olyan lesz, ahogyan elterveztem, mit sem érdekel, ha sablon vagy nem! Nekem így született meg a történet a fejemben, így hát így fogom lezárni. Remélem, emiatt senki nem fog rossz szemmel nézni rám, habár lehet, hogy megfogom még változtatni a fináléban a dolgokat.
Már megint sokat beszéltem, elnézést. :D Azt hiszem, itt az ideje, hogy neki kezdjetek a fejezetnek, szóval, jó olvasást. :D xX


Ezek után, hogy tudnék a szemébe nézni? Biztos vagyok benne, ezer százalékig, hogyha ez a fülébe jut, engem páros lábbal rúg ki az ajtón. Teljesen tehetetlen vagyok, ami tőlem nem megszokott. ~ Stella Winter

.:: Harry szemszöge ::.

Hihetetlenül gyorsan letelt az egy hét, amit együtt töltöttünk a lányokkal és a fiúkkal, és csak akkor sikerült minderre rájönnöm véglegesen, mikor már a ruha próbák zajlottak, és a koncert jegyek fele már réges-régen elfogyott. Úgy éreztem, hogy majd kicsattanok az örömtől; elvégre harmadik turnénk következik, még hozzá világ körüli, és olyan arénákat fogunk megtölteni, amiket sosem hittem volna, hogy sikerül. Eszméletlen hálás vagyok a fiúknak, de elsősorban a rajongóinknak, amiért vannak, és elviselnek minket, mert úgy szeretnek, ahogy vagyunk. Elképesztő, amit véghez visznek, csupán azért, hogy egy koncertjegyet kapjanak, és láthassanak minket élőben, még akkor is, hogyha az az aréna legfelső részénél van, és csak a kivetítő segítségével látnak minket közelebbről. 
Fogalmam nincs miért, egyáltalán hogyan, de Liam egyre közelebb és közelebb furakodott hozzám, és úgy éreztem néha, hogy megfulladok tőle. Minden szünetben, amit a próbák között tartottunk, megtalált, és a szerelmi életéről tartott előadást, amit persze szívesen meghallgattam, de mikor olyan tanácsokat kért tőlem, hogy miként kérhetné meg Sophia kezét, lesápadtam, és azonnal a vécére kéretőztem, vagy éppen Niallhöz menekültem, csakhogy ne kelljen erre választ adnom neki. Mindennek annyi volt az oka, hogy míg én tudtam arról, hogy Ő már elég régóta apuka Ő nem, és én nem mertem a szemébe nézni, hiszen az olyan, mintha hazudnék neki, és azt pedig nem szeretem. Így hát mindig találtam valami kifogást, és elmenekültem a kérdés elől. Máig nem értem igazából, hogy Danielle miért nem mondta el neki, hogy van egy közös gyermekük, de ez nem igazán az én ügyem, így hát nagyon jelentős beleszólásom sincsen. 
- Harry, kérlek, próbáld fel ezt a felsőt, hogy tudjam, mekkora kell neked! - Kate kérését teljesítve, mellé lépdeltem, és egy egyszerű mozdulattal levettem az akkor rajtam lévő felsőt, majd magamra aggattam amit felém tartott.
- Szerintem nem kell ennél nagyobb és kisebb sem - mondtam, amint végig néztem magamon az egész alakos tükörben. Passzolt rám a póló, így mertem ezt a választ adni. 
- El kell ide az egyel nagyobb, mert téged ismervén, el sem kezdődne a turné, de te már kinőnéd. Olyanok vagytok, mint a bolondgombák. 
- Igazán kedves bók, Katerina! 
Felnevetett, és tovább folytatta a munkáját. Niall a kanapén ült, a telefonjába meredve, és minden bizonnyal Lucyval folytatott társalgást. Mióta nem látják egymást nap-mint nap, a telefonon lógnak, és nem tudnak elszakadni egymástól. Örülök, hogy Niall ennyire boldog a lány mellett, mert elég régóta nem volt normális, sőt, semmilyen barátnője, de remélem, nem fog a teljesítményére menni. Én személy szerint boldog vagyok, amiért nem ragaszkodom ennyire Stellához, mert hiszem, hogy jelenleg is vele lennék, mivel mikor eljött a búcsú ideje, eléggé nehezen engedtem el.
Elmélkedésemből a telefonom csengése zökkentett ki. Mosolyra húzódtak ajkaim, mikor egy kép villant fel jómagamról, és Stelláról a nevével megspékelve a tetején. Azonnal fogadtam a hívást, és attól a perctől kezdve, senkinek nem voltam elérhető. Igaz napi két órát beszéltünk, ha nem többet, de mindig volt valami, amit meg kellett osztatunk a másikkal. Többször is megjegyeztük mindketten, hogy szemtől-szemben nem beszélünk ennyit egymással, de ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy aznap is egyedül alszom el, nélküle, és lelombozódtam. Ilyenkor jött Ő, és mesélte ami éppen akkor jutott eszébe, és észre sem vettem, de folyamatosan nevettem rajta, vagy plusz dolgokat meséltem hozzá. Imádtam, amiért ennyire kiegészített, és mindig, minden rossz pillanatomban ott volt, hogy felsegíthessen, még ha nem is olyan nagy dologról volt szó. Emlékszem, egyik este sírva hívott fel, mert azt álmodta, hogy képes voltam elhagyni, nekem pedig őrült tempóban kezdett a szívem verni a gondolatra, hogy én bármikor is elhagynám őt, és miattam lenne padlón.  
- Nem fogod elhinni, kivel találkoztam ma reggel! - örömteli, még is sejtelmes hangja hallatán elmosolyodtam, és vártam, hogy folytassa - Vagyis inkább kikkel!
- Nos, mondd el! - biztattam, míg jobb kezemmel a hajamba túrtam és visszahelyeztem a kanapé karfájára. 
- Annel és Robinnal! 
- Valóban? - megköszörültem a torkom, és felkuncogtam. 
Anya és Rob New Yorkban? Ez vicces, ugyanis én úgy tudtam, otthon vannak, és Gemmának segítenek az esküvőt szervezni. Bár Ő még szeretne eljegyzési partit is tartani, szerintem teljesen feleslegesen. 
- Igaz milyen durva? - nevetett - Marcoval mentünk reggelit venni, és előttünk álltak a sorban! Öt percig ölelgettük egymást anyukáddal, addig Rob leállt Marcoval beszélgetni. 
- Erre nem tudok mit mondani - feleltem őszintén - Nekem nem említette Anya, hogy mennek New Yorkba. 
- Hát ez van. Annyira jó volt egy ismerős arcot látni erre felé! Találkozót is megbeszéltünk holnapra, mert szabadnapunk van. 
- Csajos nap az Anyámmal? 
- Miért olyan rossz az? - kuncogott édesen. 
- A kelleténél jobban ismered már, nem gondolod? 
- Csak nem féltékeny vagy, kicsim? 
Felnevettem, és megráztam a fejem, bár nem láthatta. 
- Talán. 
- Vigyázz, nehogy egy kis madár elcsicseregje neki! 
- Le fogok spanolni Anyukáddal, addig barátkoztok még. 
- Hajrá! Harry, nekem most mennem kell, Ash nem érti mit csinálunk, a tanár meg már egy jó ideje szemez velem. Gondolom nem tetszik neki, hogy telefonálok.
- Nekem sem tetszene, ha az órámon telefonoznál. 
- Milyen órádon ugyan? 
- Hmmm - hümmögtem - Nem telefontéma, baby. 
- Jól van, menj már, te hormontúltengéses fürtös bárány. 
- Ch, na szépen vagyunk. 
- Tudod, hogy szeretlek. Most viszont már tényleg megyek, mert a végén még páros lábbal rúgnak ki innen. Okosan a próbákon, aztán majd lehet találkozunk valamikor. 
- Rendben. Vigyázz magadra, Anyuékat meg puszilom. Szeretlek, édes. 
- Én is szeretlek, szia. 
A hangulatom a kétszeresére nőtt, és mint akit egyágyúból lőttek ki, úgy pattantam fel a kanapéról. Fütyörészve sétálgattam el a színpadig, amin Zayn feküdt, felhúzott lábakkal, és két oldalra terített kezekkel. Mikrofonja a hasán pihent, mellette pedig elhasznált papír zsebkendők, üres chipses zacskók és kólás üvegek hevertek. Két napja érkeztünk meg Bogotába, de Zaynnek sikerült egy kisebb náthát összeszednie mialatt szinte beköltözünk az arénába, hogy próbálhassunk a nagy kezdésre, ami holnap este lesz. Rohadtul izgulok, hiszen most kezdünk bele egy világ körüli turnéba, és majd jövőre fejezzük be.*
- Mi van, haver? - kéredztem nevetve - Kipurcantál?
- El vagyok veszve, Styles. Olyan, mintha forogna velem az egész mindenség. Amúgy, te nem parázol, hogy esetleg koncert közben majd leszarnak a sirályok?
- Nos, ez itt nem Anglia, ami tele van sirályokkal, maximum a galambok cseszhetnek ki velünk, de a hangzavar miatt nem hiszem, hogy megközelítenék az arénát. Szóval, nem, nem parázom.
- Jól van, mit mondott Winter, ami miatt ennyire vigyorra áll a szád? A jó öreg telefonszexet használtátok?
- Oh, nem. Csak beszélgettünk. Ennyi az egész. Bár már nagyon hiányzik, és alig várom, hogy szabadidőnk legyen, és találkozhassunk.
- Gratulálok neked, Harry. De tényleg. Stella pontosan neked való lány. Ő a szöges ellentéted, de éppen ezért illik Ő hozzád, Ő a másik feled, ezt egy kívülálló is azonnal megtudja mondani.
- Köszönöm, azt hiszem - nevettem - Én sajnos, nem tudok mivel kedveskedni neked, ugyanis mióta Stellával újra minden oké köztünk, nekem csak rajta és a kapcsolatunkon jár az eszem. Lehet, hogy elhamarkodottnak találod, de azon gondolkodtam, hogy megkérem a kezét... mondjuk Szilveszterkor.
- Egyáltalán nem sietnéd el. Én egy év után tettem fel a nagy kérdést Perrienek, és mint látod, igent mondott.
- Nem tudom, Zayn. Stella más... Ő szereti élni az életét, és lehet, hogy nem szeretné még elkötelezni magát, és az sem biztos, hogy mellettem akar lenni.
- Lehet, hogy nem akarja még elkötelezni magát, de az biztos, hogy melletted akar megöregedni. Haver, hallottad már mennyi ideig mesélt Lounak rólad?Emlékszel mikor grilleztünk egyik nap, és nagyon összebújva voltak a hinta ágyba mert beszélgettek!? Tommo két óra után szabadult meg a barátnődtől, amin nevettem, Ő pedig kijelentette, hogy egyáltalán nem vicces azt hallgatni órákon át, hogy mennyire szeret téged, és hogy mennyire tökéletes vagy. Utána is nevettem még, és azért imádkoztam, hogy ne találjon meg engem is ezzel a témával.
- Na, jó téma vagyok, ne legyél ennyire ellenem.
- Látom, a lényeg, meg van.
Néhány percig, még volt időnk beszélgetni, majd Liam tanácsát megfogadva, újra összeszedtük magunkat, és neki láttunk próbálni. Akárcsak mindig, most is elbaromkodtuk a próba nagy részét, melynek a szervezők, nem örültek annyira.
Este kilenc-tíz óra fele lehetett az, hogy vissza kellett indulnunk a szállodába, mert többen megtudták, hogy próbálunk, és a stadion köré kezdtek gyűlni a rajongók. Természetesen szállásunkat is megtalálták, felfedezték, és mikorra oda értünk, az első ajtón, már nem is lehetett bemenni, emiatt kellett a hátsó kaput előnyben részesítenünk.
Miután Paul elmondta, mi a menetrend holnapra, mindenkit a szobájába küldött, pihenésre parancsolva. Személy szerint, én teljesen fel voltam dobva, semmi kedvem nem volt lefeküdni, és aludni. Ezért, miután végeztem a fürdőben, átadtam a helységet Niallnek, akivel egy szobába kerültem. Mivel eléggé ismerem már a formáját, tudom, hogy Ő sem fog aludni menni azonnal, ahogy kijött a fürdőből, így hát nem zavartatva magam, az ölembe vettem a laptopom, és első utam, a Twitterre vezetett. Először természetesen barátnőm profilját csekkoltam le, ahol egy újabb fotó került napvilágra. Anyuról, és Robról készült, amint mindketten italt tartanak a kezükben. Retweeteltem, és kedvencnek jelöltem, majd ráadásként kommenteltem is.
- Srácok, alvás, reggel hatkor ébresztő! - Paul hangosan kopogtatott az ajtón, majd semmi választ várva, tovább lépett, és megismételte ugyanezt a mellettünk lévő szobaajtón.
Niall nevetve jött ki a fürdőből, vállára terítve vizes törülközőjével, egy szál fehér boxerben.
- Komolyan azt hiszi, hogy aludni fogunk? - kérdezte - Tele vagyok energiával, és még leakartam menni enni valamit, de lehet, hogy inkább rendelek.
- Haver, mindketten tudjuk, hogy imádunk aludni, ezért reggel nem lehet minket kirugdosni az ágyból. Talán ezért figyelmeztet minket minden negyed órában Paul.
- Lehet, de nekem még feltétlenül beszélnem kell Lucyval.
- Komolyan megkérted a kezét?
- Mi van? - nevetett zavartan, és összevont szemöldökkel nézett rám - Miről beszélsz, Hazza?
- Váltottam pár szót Zaynnel még próbán, és valami ilyesmiről hadovált.
- Csak felmerült a téma köztünk, de nem léptem semmit... még. Úgy érzem, egy kicsit korai lenne.
- Másfél év nem korai. Persze, neked kell tudnod, hogy Ő-e az igazi, vagy sem.
- Fogalmam nincs, Harry. Honnan tudhatnám, hogy Ő az igazi?
- Nem tudom, csak érzed, hogy Ő az. Boldognak látszol, mikor vele vagy, róla beszélsz és ebből következtetőleg szerintem neked Ő a nagy Ő.
- Ezt nem a lányok szokták mondani a pasikra? Mindegy, nem tudom. Talán majd... Te nem gondolkodtál még ezen?
- Dehogynem, rengetegszer. Zaynnel erről is beszéltem tulajdonképpen. Viszont én is úgy vagyok vele, hogy elsietném. Ugyanezt mondtam Maliknak is, hogy Stella szereti élni az életét, és nem szeretném azzal elrontani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni, hogy letérdelek elé, és bumm, hozzám jössz feleségül!? És lehet, hogy most szégyen lesz amit mondok, de nem tudom, hogy mi lenne a tökéletes helyszín ahhoz, hogy ezt az egészet megszervezzem.
- Úgy látszik ebben az egészben, Zaynnek van a legtöbb tapasztalta, és a legtöbb bátorsága e téren. Nekik egyszerű kis dolog volt. Perrieék hátsó kertjében, ahol ott voltak a szülők, Perrie egyik barátja, és azt hiszem, Zayné is, és ennyi. Elregélte neki, hogy mennyire szereti és a többi, és a többi, letérdelt elé, felpattintotta a kis dobozt, a lány feltehetőleg a nyakába ugrott "Igen!"-t sikítva és ennyi. Bár biztosan Zayn is be volt tojva egy kicsit.
- Ez szerintem alap érzés, már akkor, mikor először eltervezed. A gondolat, hogy talán nemet mondd, szerintem egy nagy érvágás minden srácnak.
- Majd meglátjuk, cimbora. A lényeg, hogy bármi is történjék, mi itt leszünk egymásnak, és összeszedjük egymás összetört darabjait, vagy éppen ellenkezőleg; elmegyünk, és leisszuk magunkat a jó hír örömére.
Néhány szót még váltottunk, majd, hogy ne zavarjon, telefonnal a kezében átvonult a fürdőszobába. Álmos voltam, és másra sem vágytam, mint egy hosszadalmas alvásra. Mellesleg nem értettem, hiszen mikor takarodót fújtak a "nagy emberek", még majd' kicsattantam az örömtől, és a tilalom ellenére, én egy twitcamet szerettem volna tartani. De úgy látszik, nem lesz belőle semmi, ugyanis a szemeim nem már nem igazán bírják.
Egy utolsó üzenetet írtam még Stellának, majd feldugva a telefonom a töltőre magamra húztam a takarót, és szemeim lehunyva, megpróbáltam elaludni. Párszor, még hallottam, ahogy Niall felnevet, de uralkodik magán, hogy csendben legyen, amiért hálás voltam neki.

* A Where We Are Turné indén fejeződik be, viszont mivel a sztoriban egy kicsit megkeveredtem az idővel, ezért itt átcsúszik a jövő évbe. Mindegy, lényegtelen, csak gondoltam, megemlítem, ha valakit ez megkeverne, vagy valami. :) De ne aggódjatok emiatt, nincs nagy létfontossága a jelenlegi helyzetek szerint. :)

2014. június 14., szombat

93. "Amelyikünk előbb iszik, az veszt, és a vesztesnek húsz fontot kell készpénzben a másiknak adnia."

Hey girls. :) 

Unalmas, és rövid rész lett, de nem tudtam ennél többet kihozni jelenleg. Muszáj volt ezt a részt itt lezárnom, mert semmi ötletem nem volt már ide, és ennél jobban nem szerettem volna elrontani, mint amennyire most van. Hét, azaz 7 rész van még hátra a blogból, és tényleg fogalmam nincs, miként fogom lezárni. Vagyis van, viszont nem szeretném, hogy unalmas, és sablonnak gondoljátok, elég volt az eleje, ami egyszerűen borzalmas, és legszívesebben letörölném, de azért ez még is csak életem első blogja, és egy kitűnő példa arra, hogy van esély a fejlődésre, mert én érzem, hogy jobb vagyok, mint mikor elkezdtem, semmi egoizmusság nélkül. No, de, nem erről van jelenleg szó, hanem a részről, ami mint említettem borzalmas lett, de nem tudtam már tovább ülni felette, és muszáj volt lezárnom a 93. fejezetet. Reménykedem abban, hogy az utolsó részek felé sikerül újabb csavarokat, eseményeket belefűznöm... nos, majd meglátjuk! Jó olvasást mindenkinek! :) xX

 

Az életben történnek olyan dolgok, amikre egyáltalán nem számítunk, de még is azok a legjobbak! ~ Louis Tomlinson

.:: Stella szemszöge ::.

Egyik lábamról a másikra dülöngéltem a szekrény előtt állva, azon tanakodva, hogy még is mit vegyek magamra. 
Eljött a nap, mikor el kell kísérnem Harryt arra a partira, és ha már Ő kirittyenti magát, akkor én sem mutatkozhatok mellette akárhogyan. Reggel már korán lelépett, mert megígérte, hogy segít a srácnak a díszítésben, így nem kellett azon aggódnom, hogy esetleg beszól amiatt, hogy minden felé ruhák vannak a szobában. Na, nem mintha Harry ennyire agresszív lenne, ha ruháról van szó, mert Ő is tud kuplerájt csinálni, de biztos elnyílna a szeme, ha meglátná, hogy egy ruhavásárt nyitottam; bár az inkább volt már turkáló. 
Niall és Lucy aludtak még, amit nem csodálok, mert tegnap elég sokáig fent voltak, valamint Zayn is húzta a lóbőrt, egyedül, ugyanis Perrie már korán lelépett előző este. Louis videojátékozott, akárcsak tegnap, sőt, az is meglehet, hogy az egész estét a kanapén töltötte a tévé előtt. Sophia és Liam is hamar lelépett az este, elvileg Sophia albérletében töltötték az éjszakát, bár az már kérdéses, hogy aludtak, vagy sakkoztak. 
Így hát egyedül voltam, és próbáltam kitalálni valamit, amiben megjelenhetek nem kevesebb, mint két és fél óra múlva. Minden szekrény ajtaja nyitva volt, néhány fiókból, még ruha is kilógott. Aztán ott voltam én, az ágy közepén, egy szál fehérneműben, félig felkontyolt hajjal, telefonnal a kezembe, és az interneten szörföltem. Jobban mondva Twitteren. Régen jártam már az oldalon, és sok minden történt ott is. Értem én itt a rengeteg frissítésre, a sok üzenetre, tweetre, amit nekem szántak ecetera, ecetera. 

Stella Winter @Stell_Winter sürgősen szükségem lenne a segítségetekre! #ősrégiképek valószínűleg egyiket sem fogom felvenni, de érdekelne egy pár ember véleménye, hogy legalább haladhassak! Millió ölelés! :)♥ x


Erre a tweetre, amit már jó egy órája kiírtam, rengeteg visszajelzés jött, köztük Louis is helyet kapott, mondván, hogy ezek után nem mer feljönni az emeltre. Nevetős smiley-t és egy like jelet küldtem válaszként neki mert jól is tette, hogy nem jött fel. Szerintem sikítva futott volna vissza a videó játék elé. Több szavazat jött a zöld szoknyás-kacsás felsőre, így egy nagyot sóhajtva elindultam a szekrények felé, hogy megkereshessem. Bár tudtam, hogy nem fogom felvenni, minden esetre jobbnak láttam, ha szem előtt van, hiszen hogyha kicsúszom az időből, és tényleg nem találok semmit amit felvehetnék, akkor tökéletes lesz. Lehet, egy kicsit viccesen fogok majd kinézni, de hát ez van, nem?! 
Újonnan az ágyon feküdtem, továbbá is a telefonomon csüngve, mikor értelmet nyert az, hogy bámuljam, ugyanis üzenetem jött. Harry volt, és kérdezte, hogy hogy állok a készülődéssel. Kuncogtam, és azt írtam, hogy meg vagyok, nagyjából már tudom mi lesz rajtam, persze ez közel sem volt így. Ő természetesen át látott rajtam, és egyszerűen megmondta, hogy nem tudom jól előadni a dolgokat, még üzeneten keresztül sem, és rám parancsolt, hogy siessek, mert ha haza jön, és én még mindig egy szál fehérneműbe vagyok, nem megyünk sehova, és még azt is eltünteti, amit sikerült felvennem magamra. Szemeim forgattam rajta, persze belül elöntött az a bizonyos vágy, és jó érzés. Viszont mivel nem adom meg magam neki egy könnyen, ezért csak leszóltam üzenetben, és nem sokkal később, már csörgött is a telefonom. 
- Remélem tudod, hogy roppant rossz ötlet volt elárulnod, hogy az a fekete csipkecsoda van rajtad, amit múltkor vettünk. 
- Oh, hát neked nem díszítened kellene, baby? 
- Húzogasd csak a határokat, Lea. Haza megyek, és tényleg nem fogunk megjelenni a partin. 
- Én nem bánnám, meg te sem - kuncogtam negédesen - Csupán elígérkeztél a haverodnak, így nem hagyhatod cserben. 
- Borzalmasan megbánod még, hogy játszol velem, csak mondom.
- Most félnem kellene? Oh, Harry... mindketten tudjuk, hogy sosem tudnál bántani, nem mellesleg kínozni
- Akkor ezúttal fordul majd a kocka. Most le kell tennem, mert Jamie mindjárt beleesik a medencébe - nevetett, és ezekben a pillanatokban, egy hatalmas csobbanást lehetett hallani - Jamie, te állat! - ordibálta nevetve - Szóval, igyekezz, húzzál fel valami ruhát a csodálatos kis habtestedre, fél-egy óra, és indulok érted. 
- Aha - válaszoltam - Menj, halászd ki a haverod, göndör bárány.
- Nagyon várom már, hogy kettesben legyünk, úristen. Ezért a megszólalásodért duplán megjárod! 
Hangja elszánt volt, még is megbújt benne az a tipikus Harry hangsúly. Nevetve bontottam a vonalat, és ezzel egy időben, újra társaságra leltem. 
- Winter, komolyan egy szál semmiben kell lenned? - Zayn mindennek ellenére belépett a szobába, és leült mellém az ágyra - Megártott neked az, hogy Harryt mindig boxerben látod! - kuncogott, és jobb tenyerével, egy finom csapást mért a hasamra - Múltkor még másik izé volt a köldöködben. 
- Ja - feleltem és megvontam a vállam - Kicseréltem, mert untam a másikat. Ha az egyiket sokáig használom, kicserélem. Tudod, ez olyan, mint mikor fülbevalót teszel be, nem? 
- És nem fáj? 
- Te, Perrienek nincs piercingje? 
- Basszus, ne is mondd! A nyakán van neki egy! Múlt hónapban csináltatta! 
- Komolyan? - kérdeztem mosolyogva - Nem basztatja a nyakát? Fúj, ah, én nem tudom magam elképzelni úgy, brr. 
- Most nincs bent neki, mert begyulladt vagy mi a szösz, de durva, még is szexi. 
- Miért is jöttél pontosan? 
- Segíteni kiválasztani valami göncöt neked - felelte, amint megvonta a vállát hanyagul - Szembe jött velem a posztod, nekem meg nincs semmi más dolgom, szóval, hajrá. 
- Oké. Mint látod, egy kész csatabárd, ami itt van. Hol kezdjük? Te mit vennél fel, ha lány lennél? 
- Hát... mit tudom én. 
Felnevettünk mindketten Zayn értelmes válaszán, végül tényleg neki láttunk, hogy azért időbe maradjunk. 
- Először, erre gondoltam. 
- Ez nem te vagy - mondta fintorogva - Mármint, ne értsd félre, biztos nagyon jól állna, meg minden, nem igazán tudlak ebben elképzelni most. 
- Igazából ennek a ruhának, csak a rózsaszín alja tetszik. 
- Akkor minek vetted meg? Már nem azért, de ha valami nem tetszik, akkor nem kell megvedd.
- Nem is én vettem, hanem még Katy, jó régen. Tudod, a vöröske, aki Niallel is szűrte a levet egy kis ideig, míg Párizsban tartózkodtunk. 
- Hogy hogy megtartottad? 
- Attól mert sok minden történt kettőnk között, életem egy roppant nagy részét Ő töltötte be, és még mindig, mert most hogy így rá gondolok, rengeteg nagyon jó élmény jut eszembe, és ez a ruha is egy közülük. Tizenötödik születésnapomra kaptam tőle. Anno nagy volt rám a ruha, mert nem volt a méretemben, viszont semmiképpen nem akarta a boltban hagyni, így elhozta, és megmondta, hogy talán most még nem jó, de évek múltán talán belenősz. 
- Oh - hatásszünet - Ez... um, édes. 
- Valószínűleg. Na, akkor gyerünk Milka Malik, segíts nekem kiválasztani valamit. 
- DJ Malik, Zaynie, Bradford Badboy, Milka Malik. Következő becenév? 
- Úgy mondod, mintha nem tetszene. 
- De most komolyan... Milka? 
- Nem értem, mi bajod van vele. Rímel, és kész, így maradsz. A Milka csoki meg igen is finom! 
- Felesleges veled versenybe szállni. 
- Végre egy valami, amiben egyet értünk. 
- Szóval, mivel Harry csaja vagy, jó lenne, ha egy kicsit hozzá öltöznél... 
Mindinkább magának beszélt, és nem nekem. Míg Ő a ruhák között nézelődött, én őt mértem fel. Ami amúgy mostanában elég sokszor előfordult, de nem mindennap látja az ember Zayn Malikot, nem mellesleg szürke melegítő alsóban és fehér atlétában. Mindkét karját sok-sok tetoválás borítja, pedig mikor még azt terveztem, hogy mindegyiket megnézem magamnak, alig volt valami a karján. 
- Szóval, hogyha érdekel, hogy miért ezt választottam akkor csupán azért, mert ez vagy te. Elegáns, még is téged tükröz. Azért nadrág, mert nem éppen egy szoknya típus vagy, de a magas sarkú és a blézer ezt egyensúlyba hozza. Aztán a fehér spagettipántos felső, csak oda illet. 
- Hallod, ha netalántán úgy van, akkor szerintem simán elmehetnél egy stylistnak. 
- Oh, mi ez a hirtelen jött nagylelkűség? 
- Nem. Zayn, én ezt komolyan mondom. Nem hittem, hogy sikerül bármit is össze szedned nekem. És most kellemeset csalódtam. 
- Hát, örülök, hogy segíthettem. Ha még nagyon elakadnál a sminkeléssel, akkor ne vidd túlzásba, csak baránzd be a szemhéjad meg a szempilládat nagyítsd meg, talán egy kis alapozó meg púder és ennyi. Oh, hajadat, pedig mindenképpen kösd össze, és ha gondolod nyakláncot is tehetsz még fel. 
- Te vagy a legjobb, Malik! - nevetve futottam karjai közé, majd egy nem várt pillanatban, felkapott, és megpördült velem. 
- Na, azt hiszem, magadra hagylak, hogy tudj készülődni. 
- Oké, és még egyszer köszönöm.
- Semmiség. 

Stella Winter @Stell_Winter kétség nem fér ahhoz, hogy @zaynmalik az egyik legjobb férfi stylist! Olyan szettet dobott össze pár perc alatt, hogy elnyíltak a szemeim! :D 

Gyors posztolás után, tényleg elkezdtem öltözni, mert a tudat, hogy bármelyik percben megérkezhet Harry izgatottá tett. Mondjon akárki, akármit, hiányzott, pedig alig voltunk külön pár órát. 
Hangos ajtó csapódásra kaptam fel a fejem, így kis híján majdnem kiesett a kezemből a telefon.
- Boo! - egy nagy adag levegőt fújtam ki tüdőmből, és megfordultam, hogy szembe lehessek a személlyel, aki megpróbált megijeszteni - Bíztam abban, hogy nem így látlak. Vagy ha ez még sem jött volna össze, legalább megijedsz.
- Mehetünk? 
- Olyan... hivatalosan festesz. 
- Köszönd Zaynnek. Sokat segített. 
- Érzem - felelte, amint feltűnően szippantott egyet a levegőből - Felesleges volt mondanom Jamienek, hogy késünk. 
- Nah, ne legyél ilyen kis morcos, édes! - két oldalt megcsipkedtem az arcát, és felkuncogtam - Lesz elég időd mindenre, ne aggódj.
- Én nem aggódom, csak gondoltam, hogy mielőtt elmegyünk lazulni egy kicsit, lesz időnk másra is - kacér mosoly jelent meg ajkain, mialatt közelebb és közelebb lépkedett. Kezeit a derekamra fonta, és közelebb vont magához. Nem csináltam semmit, hagytam, hogy azt tegyen, amit szeretne - Máskor már a kertben nekem jössz, és agyon csókolgatsz. Most mi változott? 
- Ugye nem mondod, hogy emiatt vagy kiakadva, Harry!? 
- Csak hiányzik, hogy csókolj - felelte - Szóval? 
- Bolond vagy - nevettem. 
Csókunkat hosszúra nyújtotta, és miután elhúzódott széles, kacér mosolyt villantott, mire reakcióm csupán egy szemfogatás volt. 
Az odaút egy és fél órát foglalt magába összesen, és a zene, már az utca végéből tökéletes hallható volt. 
- Melyikünk nem iszik ma este alkoholt? - kérdeztem vigyorogva, amint leparkolt az autóval. 
- Ezer éve nem voltam bulizni, így hát ha nagyon kell választani, akkor te nem emelsz a szádhoz piát. Egyébként meg Jamienek van vendégszobája, tehát tudunk itt aludni, hogyha még is megszeged a szabályt. 
- Tehát azt mondod, hogy nem fogom bírni, hogy ne nyúljak piához? - vigyorogva bólintott - Amelyikünk előbb iszik, az veszt, és a vesztesnek húsz fontot kell készpénzben a másiknak adnia. 
- Oh, édes, készítheted a pénztárcád. 
- Majd meglátjuk, életem! - áthajoltam az Ő oldalára hogy megcsókolhassam, de Ő csak nevetve húzódott hátra, hogy kiszállhasson a kocsiból - Most már csak azért is megemelem a téteket, és legyen harminc font a veszteséged.
- A végén, még megfosztalak a pénzedtől, úgy emelgesd a számokat.