2014. július 5., szombat

95. "Beszélnünk kell!"

Heeey. :) 

Nos, hát, itt is lenne a 95 fejezet, amiről azt hittem, hogy nem fogom tudni befejezni, de még is sikerült. :) Immáron csak 5 rész maradt vissza, és bízom abban, hogy az az 5 rész izgalmas lesz. Noha van egy olyan érzésem, hogy sablonnak találjátok majd, remélem lesznek ez ellen is. Jóval ezelőtt már mondtam, hogy én mindig is így terveztem ezt a történetet, tehát máshogy el sem tudom képzelni. Hát, akkor jó olvasást mindenkinek, és a véleményeitekre most is kíváncsi vagyok. :) xX


.:: Stella szemszöge ::.

Két hónapja, hogy minden napomat New Yorkban töltöm, távol Anglia esős földjétől, a családomtól, és természetesen Harrytől. Akármikor van szabad időnk, beszélünk, mit sem számít, hogy ott reggel, vagy este van, ugyanez nálam. Habár napi két-három órákat beszélünk, nekem még sem elég; egyszerűen nem tudok betelni vele. Egyre kevesebb időm van a többi fiúra, amely egy részről rosszul esik, még is megértem, hogy amikor szünetük van, a saját családjukat, és barátnőiket keresik, nem pedig az én társaságom. 
Kristen a mai naptól kezdődően, két hetes pihenésre intett minket, az ünnepek jóvoltából ugyebár. Két teljes hét, amit még a 2014-es évben tölthetünk, szerintem pontosan elég lesz, főleg, hogy ebből egy hét, biztos Harryvel. Nekik egy hónapjuk van, amit a jövőhéttől kezdnek, akárcsak mi, aztán majd miután kijózanodtak, indulnak tovább, és folytatják a koncertezést. Valószínűleg, jól le isszák magukat tizenkettedikén, mikor is Zayn betölti a huszonkettedik életévét, kapnak egy-két napot szabadnak, és minden újra indul.
Meglehetősen gyorsan összepakoltam a bőröndjeimet, így miután azokat az ajtó mellé állítottam, a már bevetett ágyon elfeküdtem a telefonommal a kezemben. Ötkor indul a repülő, és még csak két óra van, azt hiszem, egy kicsit hamarabb sikerült összekészülnöm, mint terveztem. Talán az izgatottság az, ami miatt ennyire a toppon vagyok, elvégre hónapok elteltével most fogok újra találkozni a fiúval, akit szeretek. 
Annyira furcsán érzem magam még mindig, amikor csak rá gondolok, vagy arra, hogy tényleg szeretem. Alapvetően maga a szó jelentése, hogy szeretet, messze áll tőlem. Lehetséges, hogy azért, mert jó párszor már átvágtak, sőt, szerintem biztos. De aztán jött Ő, és hangozzak akármennyire is nyálasnak, vagy elcsépeltnek, megláttam a fényt az alagút végén. Harry annyira más - volt.
Már az első megjelenése is, ahogy azzal a tipikus szoknyapecér mosolyával elém állított, és olyan megjegyzéseket dobált felém, amikkel az átlagos tinédzserek is szoktak bókolni lányoknak. Ez volt az egyik olyan tulajdonság, ami igazán meglepett, de ugyanakkor vonzott is. A tudata annak, hogy nem is olyan ember, mint amilyennek a média leírja sokat számít, az Ő esetében, pedig főleg, hiszen... én eléggé elítéltem, akárcsak a banda többi tagját. Mondanám, hogy a féltékenység beszélt belőlem, de nem. Illetve, lehet, hiszen akkor lendültek bele a híres életbe, és eléggé gyorsan felkapottak lettek, nekem pedig őszintén - és szégyen vagy nem - ez fúrta az oldalam.
Tényleg mindenhol róluk volt szó, nekem pedig már a könyökömön jöttek ki, és tekintve, hogy akkori legjobb barátnőm, Katie határozottan a rajongójuk volt, nem szabadultam az újabbnál-újabb hírektől, ami a One Direction illeti.
Aztán minden kezdett beindulni, ahogy elköltöztünk, még akkor is, hogy ha rettenetesen ellene voltam, hiszen sok mindennel járt. Valahogy viszont egyetlen egy percig sem bánom azt, amit történt. Hiszen... itt fekszem az ágyon, egy hotelszobában, New Yorkban, a gondolataimba merülve, amint azon töprengem, hogy mennyi mindent adott nekem a múlt, és hogy én ezt sosem leszek képes meghálálni.
Telefonom csörgése vetett véget annak, hogy tovább álmodozhassak, így miután rápillantottam a képernyőre, és Anya neve villogott ott, mosolyogva fogadtam a hívást.
Mikor mondta, hogy hol van, és hogy kikkel azt hiszem kis híján sokkot kaptam. Minden lehetséges dolgot elképzeltem amikor mondta, hogy találjam ki kikkel van, de arra egyetlen egy pillanatig sem mertem gondolni, hogy Apuval, Annel és Robinnal vannak Holmes Chapelbe.
Aztán kihangosította a telefont, így mindegyikükkel tudtam beszélni, egyszerre. Elmondták, hogy azért ,,gyűltek" össze, mert még nem igazán volt esélyük komolyabban beszélgetni, és most, hogy Gemma, Harry, Alex és én sem vagyunk a ,,nyakukon", lehetőséget láttak abban, hogy összeröffenjenek. Apa, Robbal felváltva kotyogta el, hogy az én gépem és a fiúk gépe ugyanakkor landol, mert a menedzsmentjük előrébb hozta nekik a pihenőt. Így hát nekem Harryvel lesz egy találkozóm a reptéren - valamint a többi sráccal is -, ahonnan majd együtt megyünk Chesirebe. Gemma és Liam is részt vesznek majd a nagy, családi összejövetelben, ennek fejébe, még Liam szülei is megfognak jelenni.
Lassan aztán, el kellett köszönnöm tőlük, mert vagy Kristen vagy Lily verte az ajtómat, hogy igyekezhetnék a pakolással, mit sem számított, hogy már órák óta lustálkodtam, hiszen nem volt mit tennem. Anyuék izgatottan vártak, mert már egy jó ideje nem találkoztam velük. Említették, hogy van egy meglepetésük számomra, majd mikor elkotyogtam, hogy nekem is, még izgatottabbak lettek.
Ami az én meglepetésemet illeti... leginkább Alexel beszéltem erről, aki egyrészt megértő volt, leszámítva, hogy előtte ki őrjöngte magát. De mindezek után, teljesen normálisan kezelte a dolgokat, sőt, egészen segítőkész volt, és felajánlotta, hogy szabadságot kér csak, hogy eljöhessen hozzám Ausztráliából, és a felügyelete alatt tudhasson.
- Stella! - a nevemet hallva sem tudtam felpillantani a telefonomból, ahol most már egy üzenet volt olvasható, még hozzá Harrytől - Stell, indulnunk kell!
Az ajtó minden bizonnyal kinyílt, ugyanis egyik pillanatról a másikra Kristen belépett a szobába, és leült mellém.
- Történt valami, csajszi? - sosem lepett meg, amikor egyik pillanatban le "csajszi"-zott, majd a másikban hivatalosan szólított. Tekintve az életkorát, mely nem sokkal volt nagyobb az én tizenkilencesemnél, egyfajta jelzőként is szolgált, hogy számítsak ilyenre - Stella, ki az és mit írt?
- Harry és... nos, tulajdonképpen azt írta, hogy nem találkozunk a repülőtéren, mert később érkeznek. Valamint nem akarja, hogy azonnal találkozzunk. Azt írja, időre van szüksége.
- Ne aggódj feleslegesen miatta. Lehet, hogy még nincs felkészülve arra, hogy lásson, elvégre nagyon sok időt töltöttetek külön, és talán egy kicsit sokkoló lehet számára...
- Kris, megértem, hogy segíteni szeretnél, de ezzel csak rontasz a helyzeten - nevettem kínosan - Inkább menjünk, és majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Bólintott, majd segítségét felajánlva Ő húzta maga után az egyik bőröndömet míg nekem maradt a másik és a kézitáska. Mindenki lent volt már, így amint mi is csatlakoztunk, Kristen kijelentkezett mindenki nevében a szállodából. Az autóban David és Marco közé kerültem, amit nem bántam, mert az utolsó napokban, hozzájuk eléggé közel kerültem. David vállára hajtottam a fejem, pihenésként, de mikor megéreztem tömény parfümjének illatát, amiért amúgy oda és vissza vagyok, mert tényleg nagyon jó illata van, elfogott egy rosszullét, és inkább Marconak dőltem. Szemeim egyik pillanatról a másikra lecsukódtak, és már csak akkor keltem fel, amikor megérkeztünk a repülőtérre.
Tekintve, hogy magángéppel utaztunk, előbb felszállhattunk a repülőre, de hogy Kristen megbiztosodjon arról, hogy nem maradok egymagamra amikor leszállunk, oda rendeltette a bátyámat, aki azonnal belement a dolgokba. Meg sem érte már, hogy nekiálljak ellenkezni, hiszen így is, úgy is az Ő akaratuk győzött volna.
A gépen, ugyancsak bealudtam, amit betudtam annak, hogy az előző este nem igazán aludtam az izgatottság miatt, hogy újra láthatom Harry-t, természetesen, ezt mind feleslegesen, hiszen Ő benyögte, hogy később jön.
Röviden telt a repülőút, nyilván azért, mert átaludtam. Hosszasan elbúcsúztunk egymástól a srácokkal, és míg a lányok hullattak egy pár könnycseppet, a srácok inkább nevettek, és megjegyezték, hogy örülnek, mert nem kell látnunk egymást jó ideig. Persze, nem mondták komolyan, egyszerűen csak bohóckodtak, mint mindig, de ahogy tartja az a bizonyos mondás - legalábbis Ash mindig ezzel jön - a férfiak nem sírnak nők előtt. Kristennel egyeztettem egyet, s mást; Ő volt tulajdonképpen az utolsó, akitől elköszöntem, már csak azért is, hogy biztosra menjen, hogy nem kerülöm el direkt a bátyámat. Nos, azért annyira nem vagyok eszetlen, hogy a rég nem látott testvéremet elkerülöm...
Szorosan fontam karjaimat Alex nyaka köré, hogy lehúzhassam magamhoz, míg az Ő nagy kezei derekamat fogták közre, és emeltek fel, így lábam alatt már nem volt biztos talaj. Megforgatott egyszer-kétszer, majd jó néhány arca puszit kaptam tőle, és, csak hogy az agyamra mehessen, összekócolta a hajam. Ezért, hogy kellő büntetését megkapja, a vállába ütöttem, mire megjátszotta fájdalmát.
- Akkor, mehetünk Holmes Chapelbe?
Elhúztam a számat, amint meghallottam a város nevét. Jelenleg semmi kedvem nincs oda menni, és nem azért, mert Anyuék ott vannak, és nem is azért, mert nem szeretném látni Anneéket, egyszerűen csak... túl sokszor jártam már ott, és akkor szinte minden alkalommal ott volt velem Harry. De most, úgy érzem, hogy valahogy más lesz, mert Ő nem lesz mellettem, hogy fogja a kezem, és bátorítson, mert a szülei elé kell lépnünk. Nem lesz ott, hogy hatalmas kezei közre fogják a csípőm, és ezzel segítve lökdössön egyre beljebb, és sunyi puszikkal hintse el a nyakam és tarkóm a családja előtt.
- Nem igazán.
- Miért érzem, hogy Harry egy taslival fog gazdagodni, ha találkozom vele?
- Csak... azt mondta, hogy időre van szüksége, ezért nem velem jön Chesirebe. Talán valamit rosszul csináltam?
- Azon kívül, hogy nem mondtál el neki egy igazán fontos dolgot, nem tudom, hogy mi folyik köztetek.
- Talán túl elcsépelt, meg minden, de azt Karácsonyra tartogatom neki. Nem akarom leleplezni még. Viszont mostanában nem volt vitánk, így nem értem. Noha furcsálltam, hogy Vasárnap óta nem igazán jelentkezett, vagy ha még is, akkor olyan kérdésekkel bombázott, ami miatt egy kicsit bunkónak éreztem magam, no meg mindig előbb lelépett.
- Alapvetően te érezted magad szarul az Ő kérdései miatt? Mi a fasz?
- Nem tudom, egyszerűen minden egyes kétértelmű kérdésével eszembe juttatta ezt az egészet, és valamiért úgy érzem, hogy tudja.
- Honnan tudná? Nem is látszik rajtad.
- Mert szerinted két hónap elteltével... Alex, megtennéd, hogy nem bámulsz ennyire feltűnően? Emberek vannak körülöttünk, és nem kellene, hogy mások szeme is megakadjon rajtam, illetve rajtunk.
- Oh, mi volt ez a többes szám?
- Ketten vagyunk, nem?
- Tulajdonképpen hárman mert...
- Úristen, ne merészeld ezt mondani!
- Nyugi - nevetett - Azt akartam mondani, hogy azért vagyunk hárman, mert Lana az autóban vár.
- Ő is itt van? És nem említetted?
Alex tudta, hogy mennyire jóban lettem a barátnőjével, és mocskos módon nem említette, hogy itt van. Persze, az még kérdéses volt, hogy miért, de jelen volt, és ez számított.
Mivel a gépünk a manchesteri repülőtéren szállt le, ezért az út Holmes Chapelig alig volt egy óra. Ez idő alatt Lana szája be sem állt, folyamatosan mesélt, és azon lepődtem meg, hogy mindig volt valami téma, amit fel tudott hozni. Szinte szóhoz sem jutottam, de nem számított, hiszen szívesen hallgattam az élményeit, amit az én idióta testvéremmel élt át.
- Tudtad, hogy Gemma is terhes?
- Hogy mi van? - alig kaptam szikrát, amikor meghallottam Lana kérdését - Mondd, hogy rosszul hallottam, és Gemm nem állapotos.
- Pedig de - nevetett.
- Várjunk csak. Te ismered?
- Együtt jártunk általános iskolába, aztán egyetemen is együtt végeztünk. Azóta pedig tartjuk a kapcsolatot, és eléggé szoros kis barátságot alakítottunk ki. Ő mesélte, hogy imád téged és nem csak azért, mert két lábon tartod az öccsét, hanem mert tudja, hogy számíthat rád bármikor, és eleve egy imádni való személyiség vagy.
- Jól van, életem. Ne mondj neki ilyen dolgokat, mert beképzelt lesz! - állította Alex majd felnevetett - Ja, bocs, már elkéstél. Születése óta el van telve magától. Nem igaz, tökmag?
- Te csak ne szólalj meg, Alexis.
- Nem hiányoztál.
- Nekem sem.
Lana csupán csak kuncogott míg mi teljesen komolyan vágtuk egymáshoz a szavakat.

"Változott a terv. Mikor értek ide? Harry .xx"

A szívem hevesen kezdett kalapálni a mellkasomban, és amint felnéztem a telefonomból, már messziről láttam a fekete Range Rover-t, mellyel valószínűleg érkezett. Úgy éreztem, hogy amíg Alex leparkol, egy örökké valóságig tart, aztán mikor ez megtörtént, én voltam az utolsó, aki kiszállt az autóból hiába én akartam az első lenni. Valamiért azt éreztem, hogy távolságtartó, az üzenete ridegnek tűnt, hiszen nem használt semmi smiley-t és becenevekkel sem bombázott, ahogy szokott. Aztán persze lehet, hogy én reagálom túl a dolgokat, és semmi ilyen nincs a háttérben, csupán fáradt és emiatt...
Kirázott a hideg, ahogy kiléptem a meleg autóból a hűvös levegőbe, és amint ez megtörtént, egy autóajtó csapósására kaptam fel a fejem. Fekete kabátot viselt, fekete nadrággal és csizmával. Fehér pólója kikandikált a kabátja alól, és nem tudta elkerülni a figyelmem az állán lévő ragtapasz.
Őszintén zavarban voltam oda menni hozzá, és átölelni. Valamiért úgy éreztem magam, mintha most találkoznék először vele. Tulajdonképpen olyan volt, mintha egy rajongója lennék. Végül Ő húzott magához és ölelt át szorosan. Jól esett, hogy magához húzott, még is olyan volt, mintha kilométerek lennének köztünk. Mellkasába fúrtam fejem, és mélyen belélegeztem illatát mely semmit nem változott. Megmernék arra esküdni, hogy nőtt jó néhány centit is.
- Beszélnünk kell! - suttogta, még is kihallottam hangjából, hogy komolyan gondolja.
A gyomrom összezsugorodott, és a lehető legrosszabbakra gondoltam szavait hallva. Miért kell beszélnünk? 

6 megjegyzés:

  1. Na ne már hogy itt hagyod abba. Már eleve a címből rosszra gondoltam de miután elkezdtem olvasni és azt hittem hogy a terheséget akarja elmondani de a végére.vagy ezer gondolatt van a fejemben hogy miről. Szakítás? Daniell ésLiam babája ? Harry megint megcsalta ? Házasság? Egyszerűen nem tudok várni. Imádom <3 Siess a következő résszel :)

    VálaszTörlés
  2. KÖVIT!!!!!! am szerintem én rájöttem.... harry megtudta h Stella terhes de mivel stella nem mondta el neki ezért azt hiszi nem tőle van #tipikusegybőlalegrosszabbatgondolomHarry

    VálaszTörlés
  3. Jujj! Imádom... Kár hogy mindjárt vége:/ Addig is vár nálunk egy díj (Midnight Memorieson)... Gratulálok nagyon jó a blog!:)<3

    VálaszTörlés
  4. Komoly itt hagyod abba? Remélem ez a beszélnünk kell nem rosszat jelent. Kérlek jó legyen. Tülkön ülve várjuk a kövit. És persze ez a rész is remekül sikerült. :) <3

    VálaszTörlés
  5. Mikor lesz kovi resz? :)

    VálaszTörlés