2014. augusztus 30., szombat

100. "Őszintén, nekem nem is kell más figyelme, a tiedén kívül."

Hey babies. :)

Hosszas kimaradásom után, újra itt vagyok, immáron a befejezett, 100. résszel. El sem hiszem! Egyszerűen... szavakba önteni nem tudom, hogy mit érzek. Fogalmam nincs, hogy mit mondhatnék, de mivel még nincs itt a búcsú ideje, ezért jó olvasást az utolsó fejezethez! Ezen kívül, természetesen még lesz egy epilógus, mely a napokban, valamikor felkerül majd - tekintve, hogy el sem kezdtem még, nem tudom, mikor lesz ez a bizonyos valamikor. Oh, lesz egy rész, ahol majd Harry azt mondja "táncoljunk!" a kép alatt, linkelve van egy zene. Én, miközben írtam, hallgattam, szóval, ha gondoljátok, akkor ti is indítsátok el. :) Uh, és köszönöm a türelmeteket! :) Jó olvasást, még egyszer. :)♥x


.:: Stella szemszöge ::.

Miután elvégeztem minden utolsó simítást magamon, akaratlanul is a nagy, fali tükörre esett a pillantásom, melyben teljes egészében láthattam magam. Fekete, combközépig érő ruhát viseltem, melynek ujjai a karom hajlatáig nyúltak, s hogy a ruha ne legyen annyira egyhangú, a vállaimon néhány aranylánc ékesített. Magas sarkú cipőm is feketén virított rajtam, és tekintve ezeket a színeket, füstös szemeket varázsoltam pár perc alatt. Hajam, mely a szokottnál hosszabb volt, egy lófarokba volt összekötve a tarkóm jobb oldalán, és a vállamon nyúlt tovább. Néhány fürtöt, melyek kikandikáltak, hajsütővassal hullám alakúra formáltam, mely tökéletesen passzolt az amúgy is gyengén hullámos összefogott lófarokra. Kék nyaklánc lógott a nyakamban, míg a kezemben kék kis táskám fogtam. Pár fújásnyi parfümöm, mellyel befújtam magam még a készületek előtt intenzíven tartotta illatát, de ezt feledésbe vonva újabb nyomással illatosítottam magam.
Nem igazán éreztem magam a bőrömben.
Olyan voltam, mintha nem is én lettem volna. Egy teljesen más kinézetű lány állt előttem, és bár megijesztett egy kicsit a kinézetem, elégedett voltam magammal.
Két hónap telt el azóta a nap óta, hogy karamboloztam néhány autóval. A baleset alatt... nos, elveszítettem a babákat, kiknek Harry lett volna az apjuk. Ikrek voltak, és közeledtünk a harmadik hónapunk felé. Az a nap, megpecsételte az egész Karácsonyt, és Szilvesztert. Tekintve, hogy mennyire a szívemre tudom venni azt, ha elveszítek valakit, egészen Zayn születésnapjáig vagy egy magamban, a család egyik tagjával vagy Harryvel töltöttem el minden napjaim a szobámba zárkózva. Robinnak vissza kellett mennie Holmes Chapelbe az ünnepek után, de kijelentette, hogy akármikor szükségem van rá, egy telefonhívás, és Ő itt van. Nagyra méltányoltam a kedvességét és szeretetét, de természetesen nem zaklattam. Elég volt, hogy Anne, Gemma és Liam itt maradt velem, és segítettek túl jutni azon a veszteségen, amit el kellett viselnünk.
Én is összetörtem, Harry is összetört. Vagy én vigasztaltam Őt vagy Ő engem. De persze volt olyan helyzet is, hogy egymást ölelve pityeredtünk el. Néhányszor hallottam, ahogy bezárkózik a fürdőbe és szakadatlanul zokog, mert úgy hitte én alszom. De nem. Helyette hallgattam őt, és próbáltam nem elsírni magam, mely nem volt egyszerű.
De túljutottunk rajta. Vagyis... majdnem. Egy ilyen dolgon nem lehet túltenni magunkat egyhamar. Emiatt van az, hogy én nem mentem vissza New Yorkba, hanem Londonban maradtam, és Harry sem jelent meg a turnén; elhalasztották jó pár hónappal. Azt hiszem, még van két hónap a turné újra kezdéséig. Így arra jutottunk hogy átköltözünk az Ő házába, ahova Anya, Apa, Alex vagy Lana járt át, és töltötte fel a hűtőnket. Tulajdonképpen mondhattam az otthonomnak, mert az új év legtöbb napját ott és vele töltöttem, és eléggé jól berendezkedtünk.
Szóval, a tükör előtt állva, végig simítva a lapos hasamon töprengtem el azon, ami az elmúlt hónapokban történt. Mindenki, aki tudott arról, hogy állapotos voltam, megrázott a történet, no meg az is, hogy balesetben volt részem, nem mellesleg Karácsony napján. Az pedig engem lepett meg, hogy egy hétig kómában voltam a történtek után.
- Életem, készen vagy?
Libabőr futott végig testemen és akaratlanul is megrázkódtam, ahogy Harry hangját hallatta.
Sok hónap elteltével is ugyanolyan hatással volt rám, és ez boldoggá tett. Imádtam vele lenni, Ő volt a mindenem, ami kellett ahhoz, hogy a legboldogabb napjaimat élhessem.
- Ó, édesem, ugye nem pityeredsz el megint? - baritonja lágy volt, szeretettel és aggódással teli.
Azt hiszem, ez a veszteség, csak még jobban összekapcsolt minket, és talán még hálásak is lehetünk az égieknek, amiért így tervezték a dolgokat.
- Nem - feleltem rekedten - Nem, csak iszonyúan nehéz. Még mindig.
- Tudom! - szavait megerősítette, ahogy bólintott, majd mögém lépett és átkarolta a derekam - De ahogy készen vagy, annyi baba projektet indítunk be, amennyit csak szeretnél! - elmosolyodott, és apró csókot hintett az arcomra - Mehetünk, édesem?
Lassan bólintottam és mielőtt még megfordulhattam volna, hatalmas tenyerét már az enyémbe is csúsztatta. Félmosollyal vizslattam összefont ujjainkat, és nem tehettem róla, de ajkamba haraptam a látványra. Aztán ideje volt, hogy én is felmérjem, még is mibe szeretne megjelenni velem. Teljesen feketébe öltözött, ez nem lepett meg. Tökéletesen passzoltak az outfitjeink, és ez büszke mosolyt csal az arcomra. Inge a kelletnél jobban ki volt gombolva, mint arra számítottam; egészen pontosan öt gomb nem volt bebújtatva a kis helyére. Emiatt újra az ajkamba kellett harapjak, és az sem segített, hogy divatsálat akasztott nyakába. A kalap, melyet az ágyról kapott fel, megnevetett, és valamiért reméltem, hogy azt nem fogja viselni. Noha úgy is eszméletlen szexi lenne, én imádom, ha nem takarja semmi a hajkoronáját. Tekintetemmel végül lábait mértem fel, melyek feszesen álltak a fekete nadrág alatt.
- Szóval, eléggé helyes vagyok hozzád? - kérdezte kacéran - Csak mert egy ilyen "tyű-ha" lány mellé elkél egy ugyanolyan srác is! - hangja komoly volt, de ugyanakkor játékos - Gyönyörű vagy, életem. A legszebb nő, akit valaha láttam! Imádom, hogy ennyire passzolnak hozzád a ruháid.
Szemeimet forgattam bókolása alatt, persze jól esett, és ezt az arcomon lévő pír is megmutatta.
- Igen, eléggé helyes vagy ahhoz, hogy megjelenj mellettem.
- Ó, ha nem lennék ennyire kirittyentve, már nem mehetnék veled? - jót kuncogtam arca láttán.
Ajkait lebiggyesztette, és kis kutya szemekkel méregetett. Nem tudtam megállni, hogy ne adjak egy csókot tökéletesen ívelt állára, majd alsó ajkára.
- Nem tudod megállni, hogy ne rágózz, igaz?
- Sajnálom, de a rágó a védjegyem! - mondta határozottan, még is suttogva - Különben is, ne kutakodj a számban!
- Én nem kutakodtam! Viszont megtanulhatnál rágózni, mielőtt ide állítasz elém. Tiszta rágó az ajkad, és ha nem akarod, hogy egész este a szádon lógjak, akkor ajánlom, hogy takarítsd meg magad.
- Mondanám, hogy gusztustalan vagy, de hát Harry Styles rágóízű ajkait ki utasítaná vissza?
- Elvagy telve magadtól!
Civakodásunk a kocsi út alatt nem halványult. Minden kisebb hibát megtaláltuk a másikba, és nem csitultunk akkor sem, mikor megérkeztünk a helyszínre. Hogy milyen helyszínre érkeztünk? Oda, ahol Niall és Lucy tartja az eljegyzési partit. Igen, Niall végül megkérte Lucy kezét, aki szinte beleordította a fülébe az igent, nem is egyszer.
- Legközelebb már a saját partinkra indulunk - jegyezte meg Harry amint átsétáltunk a parkolón egészen az ajtóig.
Elkérték a neveinket a biztonságiak, majd miután kipipálták, tovább mehettünk.
- Nos, nem hiszem, édes - feleltem vigyorogva - Louis és Eleanor előbb fogja tartani.
- Arra szeretnél utalni, hogy nem kérném meg a kezed?
- Én nem utaltam semmire, csak felfrissítettem a memóriádat azzal kapcsolatban, hogy a jövőhéten egy újabb eljegyzési parti kerül megrendezésre, méghozzá Eleanoréké.
- Utána lehetne a mienk.
- De nem lesz. Mi még ráérünk - felsóhajtott, majd átkarolt a derekamnál és így vezetett maga mellett - Most pedig ejtsük a magánéleti témákat. A mai est nem rólunk kell hogy szóljon.
- Már alig várom, hogy minden rólunk szóljon.
Elnevettem magam a kijelentése hallatán és átfogtam a derekát bal kezemmel tekintve, hogy a jobban Niallék ajándék kapott helyet. Tudtam, hogy mindketten kifognak borulni amiatt, hogy hoztunk nekik meglepetést, de akkor sem illik üres kézzel menni, no meg imádok az agyukra menni, és Harrynek ebben nem volt ellenvetése.

Az egész este pazar volt. A hangulat várhatóan bohókás volt amit mindenki élvezett, és nekem is sikerült annyira feloldódnom, hogy sikerüljön nem a gondolataimba fulladnom. Harryt elnézve pedig örültem, mert Ő is elengedte magát annyira, hogy csak a mókának éljen. Minden fiú ott volt, kivétel nélkül, mely még jobbá tette a hangulatot, tekintve, hogy Zayn eléggé régóta nem vesz részt olyan eseményeken, ahol a srácokkal kell megjelennie. Liam és Sophia kiköpött Beckham stílusban jelentek meg, amely vicces volt de ugyanakkor hátborzongató csupán a hasonlóság miatt. Louisék elragadóan édesen jelentek meg, nem csak azért, mert egymáshoz passzoló ruhájuk volt, hanem amúgy is. Ők együtt a legszebb páros, akivel valaha találkoztam.  Niall pedig eszméletlenül édes és romantikus volt egyben, ahogy minden lépését figyelte Lucynak, és negyed óránként pillantott a - most már - menyasszonya ujjára, a gyűrűre. Az Atkin család is berobbant a rendezvényre, és nem tudtam nem rájuk nézni. Ők a legvagányabb család kategóriát nyerték meg. Lux szinte azonnal Harry karjaiba vetette magát és szinte ráparancsolt a srácra, hogy táncoljanak, melyet Ő ellenkezés nélkül teljesített. Így volt esélyem beszélgetésbe kezdeni Louval és egy kis ideig Tommal is. Amikor a kis hölgy és Harry befejezték a táncot, csatlakoztak hozzánk.
- Nos, azt hiszem, elrabolom egy pár percig a pótanyud, rendben, Lux? - a kislány azonnal nemlegesen kezdte rázni a fejét, és még jobban hozzám bújt, csakhogy ne tudja Harry elvenni a kezemből.
- Maradhat veletek, hogyha nem zavar. Ugye meglesztek?
- Igen.
- Nem.
Nevetnem kellett, amikor teljesen különböző választ adtunk. Harry morgott, amikor Lou nevetve fordult meg és távozott. Lux a kezemben maradt, ugyanolyan közel bújva hozzám, mint az eltelt pár percben.
- Harry - szólítottam meg, de mint aki meg sem hallotta, a kezemnél fogva húzott maga után - Harry, történt valami?
Fejét rázta válaszul, és ekkor már sejtettem, hogy valami nyomasztja. Talán beszélni szeretett volna velem erről, ezért nem akarta Luxot a közelünkben.
- Ha valami baj van, akkor mondd el. Visszaviszem Luxot az anyjához, hogy tudjunk beszélni.
- Nem kell - morogta - Csak... - tekintetét rám emelte pár pillanatra, majd a plafon felé emelte fejét - Furcsa látni, hogy azok után ami történt, egy kislányt tartasz a kezedben, holott lehetne kettő és a mieink.
- Én nem...
- Semmi baj, csak furcsa, mert rengetegszer elképzeltem, ahogy haza visszük őket, és együtt lakunk, és... még fáj a gondolata annak, hogy apa voltam, aztán hirtelen semmi. Mint aki felébredt egy álomból.
- Lesz babád? - Lux édes hangján feltett kérdése könnyeket csalt a szemembe - Játszhatok majd vele?
Végig simítottam puha, szőke haján aztán rámosolyogtam.
- Nem lesz babám, édesem. Most még nem. De ha erre sor kerül, te leszel az első akit felhívok. Sőt, meg is foghatod, mert addigra egészen nagy lány lesz belőled.
- Én már most is nagy lány vagyok! - hangja hirtelen dühös lett, aztán mikor látta, hogy elmosolyodok, neki is vigyor húzódott ajkaira - Harry bácsi, ha lenne egy babád, jobban szeretnéd, mint engem?
- Nos, téged már a születésedtől kezdve nagyon szeretlek, szóval a saját babámat is nagyon szeretném. Viszont igyekeznék nem megfeledkezni rólad.
Karjaival Harry felé csápolt, míg nem közelebb húzta magához a srácot. Átfonta kis kezeivel Harry nyakát majd megpuszilta az arcát. Szinte elolvadtam a ruhámban, ahogy néztem őket, és nem tehettem róla, akaratlanul is azt képzeltem el, ahogy a saját gyerekünk csinálja ezt vele. Ezek után, Lux magától kéredzkedett le az ölemből és futott az anyja felé, aki értetlen tekintettel nézett rá majd ránk, végül elmosolyodott, és az ölebe kapta a kislányt.
Harryhez fordultam, kinek már csak hűlt helye volt. Tekintetemmel körbe jártam a közelebb eső területekét, végül az egyik italos pultnál elhelyezkedő padsoron találtam rá a göndör hajú srácra. Kezeibe temetett arccal bámult a semmibe, lefele, és nekem nem kellett több árulkodó jel ahhoz, hogy tudjam miért vonult el. Megszakadt a szívem, ahogy ránéztem, és bár erősen küszködtem magammal és a könnyeimmel, erősebbnek bizonyultak az érzelmeim.
Egy pohár puncsot nyomott a kezembe az egyik pincér, mielőtt még oda érhettem volna a kitűzött célpontomhoz és noha nem szeretem a rózsaszín löttyöt, magammal vittem. Zayn rám mosolygott, de mikor csak intettem felé, összeráncolt szemöldökkel közelített meg. Sóhajt hallattam, mert akkor Harry mellett szerettem volna lenni. Viszont ugyanakkor nem utasíthattam vissza Őt sem.
- Valami baj van, Winter? - szemöldökét ráncolta és karjait összefonta maga előtt - Harry merre van?
- Éppen hozzá indultam - feleltem, miután megköszörültem a torkom.
- Oh, értem. Nos, gondolod, hogy lesz időd rám valamikor? - mosolygott - Régen beszéltünk, talán lenne miről.
- Persze - feleltem kissé megkésve - Ha a számod ugyanaz maradt, akkor felhívlak.
Mosolygott és biccentett majd egy ölelés után Ő visszament Liamékhez. Még egyszer Zaynre pillantottam, és már csak azt láttam, hogy nincs a kezemben az ital, ugyanis nála volt.
- Táncoljunk!
All Of Me
Ellenkezni sem volt időm, és talán nem is akartam. Azonnal felcsendültek az akkordok, és ahogy
megismertem, elmosolyodtam. Mindig is imádtam a dalt, és az, hogy élőben énekelte John, döbbenetes örömmel töltött el. Mert hogy John Legend énekelt a színpadon.
Lucy és Niall középen táncoltak, reflektor világította meg őket, valamint a színpadon éneklő, aranytorkú énekest.
Aztán ott voltunk mi, Harryvel, egymásba kapaszkodva, és a dal, ahogy szólt, Harry pedig a fülembe énekelte a sorokat, könnyeket csalt a szemembe. Minden egyes szóval, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe, aztán megforgatták volna benne. Karjaim szorosabban fonódtak Harry dereka köré, fejemet pedig még közelebb szorítottam mellkasának. Rekedtes hangja hallatán libabőrbe burkolózott mindenem, és melegség öntött el belülről.
Eszembe jutott minden egyes pillanat, amit együtt éltünk meg, és nem kellett kétszer gondolkodnom azon, hogy Harry szándékosan akart-e most táncolni vagy csak úgy. Biztos voltam benne, hogy tervezte. Vagy ha nem is, akkor tökéletes időzítése van.
- 'Cause all of me, loves all of you. Love your curves and all your edges, all your perfect imperfections. Give your all to me, and I'll give my all to you, you're my end and my beginning, even when I lose I'm winning 'cause I give you all of me. And you give me all of you, oh. 
Lassan folytak a könnyeim, egészen addig, amíg Harry inge fel nem szívta őket. Szipogtam párat, és próbáltam nem elárulni magam, de több volt, mint valószínű, hogy leesett neki a helyzet. Karjait megszorította körülöttem, és egy halk kuncogás csapta meg füleimet.
- How many times do I have to tell you, even when you're crying you're beautiful too...
Azonnal megértettem hirtelen jött, apró nevetését. Pontosan passzolt a szöveg a jelenethez, mely csak még jobban megerősítette bennem a gondolatot, miszerint tudja, hogy elpityeredtem.
Az utána lévő szöveget, sőt, az egész dalt teljes beleéléssel énekelte, én pedig valamiért büszkeséget éreztem. Nem volt okom rá, egyszerűen csak így történt. Mosolyogtam, amikor kihagyott pár szót, mert csókokkal halmozta el a hajam, a homlokom és halántékom. Kezei fel- és le járkáltak a hátamon, majd megállapodtak a lapockáim alatt, míg arcát közelebb hozta ez enyémhez, és folytatta az éneklést. Táncolásunk, mely az ide-oda lépegetésből állt, nem maradt abba és nem is akartuk, hogy vége legyen. Pontosan illet az akkor helyzetünkhöz a zene, és ezt mindketten tudtuk.
A maga ütemében a dal is a vége felé közelített. Harry még egy utolsó szeretleket suttogott a fülembe, mielőtt kezeivel megkereste az enyémeket, eltolt magától, hogy megforgathasson, majd vissza húzott magához. Jobb tenyerét az arcomra csúsztatta és egy szerelmes csókba invitált. Akciónk végére, már mindkét keze az arcomon volt, melyre ráhelyeztem az enyémeket, és rákulcsoltam az ujjaimat az övére.
- Úgy érzem, mintha ez a mi esténk lenne, pedig ez nem éppen így van - összenevettünk kijelentésén, mert valóban igaza volt - De legalább nem vontuk magunkra mindenki figyelmét.
- Őszintén, nekem nem is kell más figyelme, a tiedén kívül.
- Nos, ez kölcsönös - ajkait mosolyra húzta, míg ujjaival a szemem alatt elkenődött sminket próbálta meg eltüntetni - Most nézd meg, elrontottad a saját sminkedet.
- Ez mind a te hibádból van.
- Ne próbáld meg rám kenni, oké? - nevetett - Vadmacska.
- Ez most hogy jött ide?
- Jelen pillanatban, egy vadmacskára hasonlítasz.
- Szegény példányt hozzám hasonlítgatod.
- Édes, ha nekem a rágózás a védjegyem, akkor neked a szemforgatás. Örökké csak a gyönyörű szemeidet forgatod. Nem félsz, hogy kiakadnak, vagy kiesnek egyszer?
Felnevettem.
- Nem. Vagy ha még is kiesnek, akkor elteheted, bekereteztetheted, és amikor csak kedved támad, azt nézegetheted, mert az már biztos, hogy nem fognak forogni.
- Hm, jó ötlet! - vigyorgott - Talán megfogadom. De egyenlőre még tartsd a helyükön őket.
Niall és Lucy családja, valamint a banda és a lányok maradtunk utoljára. Sorban gratulált nekik még utoljára mindenki, majd amolyan "most-már-mindegy" alapon, letelepedtünk, és beszélgetésbe kezdtünk. Mindenféle téma szóba jött, és valahogy nem lepődtem meg, amikor Eleanor és Louis amolyan bejelentést tettek afelől, hogy nem sokára újabb családtag érkezik köreinkbe. Észleltem már ezelőtt is, hogy Eleanor többet eszik, mint szokásosan; általában nem is eszik velünk, tekintve, hogy diétázik, fogyókúrázik vagy mit tudom én mit csinál. Aztán egyre többször hallottam róla, és láttam amint akkora adagokat eszik, mint én, vagy Niall. No meg kezdett kikerekedni minden téren, ami amúgy tökéletesen jött neki.
- Szerintem mi lassan elköszönünk... - Harry hangja csapta meg a fülem, egészen közelről.
Theo ült az ölemben, mivel Ő is részt vett a mai eseményen. Egészen gyorsan megkedveltük egymást, és alig lehetett minket ketté szedni. Legalábbis akárhányszor Niall szerette volna karjaiba venni, a kis srác egyszer sem volt hajlandó kiszállni az ölemből, emiatt pedig mindig egy öntelt, büszke mosoly kunkorodott ajkaimra. Azért az már eléggé nagy dolog, hogyha Theo elutasította a nagybátyját, akiért amúgy oda van.
- Haza vihetem magammal Theot? - egy pillanatra sem fordultam a szülei felé, mert elvesztem a a kis srácban. Egyszerűen elragadó volt - Haza jönnél velem, kis haver?
Nem vártam semmilyen reakcióra, de ahogy felálltam, kis kezeit szorosabban fonta nyakam köré; mintha sejtette volna, hogy készülök visszaadni Őt az apjának.
- Theo igazán ragaszkodó típus, de családon kívül, eddig máshoz nem ragaszkodott ennyire, mint hozzád! - mondta kedvesen Denise.
- Egyszerűen odáig vagyok a kisgyerekekért, talán érzi, hogy nem akarom bántani, vagy nem is tudom - nevettem - Nem Ő az első, aki ennyire rám tapadt. Viszont élvezem, szóval nem zavar!
Jó pár percig még csodáltam a kis srácot, aki kiköpött Niall volt. Szőke haj, hatalmas, kék szemek... ha ránéztél, előbb gondoltad, hogy Niall fia, mintsem Gregé. Össze-vissza csókolgattam puha arcocskáját, megölelgettem, majd nagy kínok között, vissza adtam a szüleinek. Szorosan az apjához bújt, majd a síri csendben, csak halk szipogást lehetett hallani.
- Aw, édes Istenem! - közelebb mentem hozzájuk, és nem kellett csalódnom, amikor megláttam azokat a bizonyos krokodil könnyeket folyni a kis fiú szeméből.
Miután nagyjából megnyugtattuk Theot, aki feltehetőleg a fáradtság miatt sírta el magát, tényleg távoztunk.
Fáradtan estünk be a házba, ahol is nem jutottunk tovább a nappalinál. Még a kabátunkat sem vettük le, nem hogy a cipőinket. Szinte egyszerre estünk le a kanapéra, mely annyiból volt jó számomra, hogy kényelmesen el tudtam helyezkedni Harry mellkasán.
- Mekkora őrjöngés lesz Eleanorék miatt.
- Vajon mekkora lett volna miattunk? - erőltetett nevetés hagyta el ajkaimat - Bár, még mindig jobban viseltem volna azt, minthogy elvesztettük őket.
- Tudom! - hangja egyből komolyabb, szomorúbb lett, és karjait szorosabban fonta körém - Lesz még esélyünk mindenre, kicsim.
- Vajon hogy vannak Daniellék? Cameron mekkorát nőhetett azóta?
- Biztosan nagyot! - hangja gyengéden csengett, mely elárulta, hogy mosolyog - Meg kellene őket látogatni majd.
- Igen - értettem egyet - Noha még mindig nem értem, hogy Dan miért nem avatta ebbe ez egészbe bele Liamet.
- Életem, nem kell ezen olyan sokat rágódni. Bizonyára azért nem mondja el neki, mert fél attól, amit Liam mondana neki, valamint attól, hogy a média rájuk ugrana. Jelenleg eléggé nagy takarásban vannak, vagy hogy is mondjam. Tehát nem zaklatják őket, és Danielle pontosan így szeretné felnevelni a kislányt.
Nem beszélt gyorsan, mindinkább hasonlított egy lassított felvételre ahogy a szavakat kiejtette. Ujjaival is hasonló lassúsággal cirógatta a karomat, és amikor felnéztem rá, mosolyognom kellett a látványra. Szemeit lehunyta, míg fejét egy kicsit hátra hajtotta a kanapé támlájára.
- Felmegyünk? - kérdeztem, mialatt elnyomtam a egy ásítást. Finoman megráztam, amikor nem reagált.
- Ha?! - felkuncogtam, aztán közelebb másztam hozzá, és egy apró csókot hintettem az arcára.
- Feljössz, vagy itt alszol?
- Itt maradsz velem!? - kérdése inkább kérlelésnek tűnt - Csak mert nélküled nem alszok, ha van arra lehetőség, hogy melletted aludjak. Bár még fürdenem is kellene menni.
- Nekem is - kuncogtam - De majd inkább reggel. Most túl fáradt vagyok bármihez is. Le kéne kapcsolni a villanyt, de én nem állok fel.
- Én sem - motyogása ásításba torkollott, én pedig újra felnevettem. Már csak ebből is látszott, hogy mennyire kimerült vagyok, pedig alig csináltam ma valamit - Bújjunk össze, és akkor kizárjuk a fényt.
- Amúgy is hozzád bújtam volna, szóval mindegy.
Ajkai felfelé kunkorodtak, szemei viszont újra lecsukódtak. Ahogy közelebb bújtam hozzá, és arcomat a nyakhajlatába fúrtam, egyből megcsapott parfümjének aromája, mely a kezdetektől ez volt.
- Holnap elmegyünk Daniellékhez, oké? - hümmögéssel válaszoltam, hogy benne vagyok az ötletbe.
Karjaimat köré fontam, és miután kiszedte kezeit a kabátból, majd segített nekem is, összefonta ujjainkat. Újból, lassan kezdte cirógatni a kézfejemet hüvelyujjával, én pedig egyre laposabbakat pislogva merültem álomba.
- Jó éjt, életem! - suttogta, és ezek voltak az utolsó szavak, amiket hallottam.
- Jó éjszakát, Hazz. 

1 megjegyzés: