2014. szeptember 14., vasárnap

Utószó.

A B O U T  T H E  S T O R Y

Hihetetlen számomra, hogy életem legelső blogját a napokban fejeztem be, hiszen tisztán emlékszem azokra a napokra, amikor kiakadtam, és abba szerettem volna hagyni az egészet. Viszont valamiért nem ment. Ekkor inkább hagytam állni az egészet, és no lám, 100 kerek fejezettel, és egy Epilógussal befejeztem az első olyan történetet, amit saját magam találtam ki. 
Noha tudom, hogy borzalmasan sablon történet volt, hiszen a Winter család gazdag volt, Katie Nelson pedig mint kiderült gonosz, és egy hatalmas One Direction fan, míg Stella nem igazán volt oda értünk. Majd hogy David Winter Angliában kap munkát, mint a One Direction másodmenedzsmentje, valamint hogy Stella közeli barátságot ápol Eleanor Calderrel és Danielle Peazerrel azt hiszem eléggé alap ötlet. Aztán egyre több csavart tettem a történetbe, míg nem teljesen össze nem kuszálódott a sztori. Bevallom, hogy néha én magam sem tudtam, hogy mi a fene történt az előző részekbe, így újra kellett olvasnom, de szerintem eléggé megállapodott a történet a vége felé, nem de? 
Próbáltam Stellából egy erős, kitartó, hiper-szuper vagány csajt faragni, akit ha elöntenek az érzelmei, akkor nincs megállás, és remélem, hogy ez összejött. Harry... különösebben nem volt célpontom, hogy milyen legyen, Ő csak úgy jött. Volt jó néhány részben féltékeny, de ezt egyensúlyba hozta a szeretetével, amit a lány iránt érzett. Személy szerint imádtam írni a történetüket, mert mindig volt valami, ami hozzám egészen közel állt. 
Rengeteg plusz szereplő kapott helyet a történetben, mint például Justin Bieber és a Jedward. Nem terveztem, hogy beleírom őket, egyszerűen nem volt ihletem, hogy mit írhatnék, és voálá, egyszer csak feltűntek. Tudom, hogy néha kavalkád volt, és lehet, hogy nem értettetek egy pár részt én megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hiszen eléggé nehéz volt úgy írnom - és még mindig - hogy az iskolában az angolt várják el - tekintve hogy nem értenék meg a magyart - itthon pedig várnak rám a blogok, amelyekbe új részt kell hoznom, természetesen magyarul.
Összegében, azt hiszem, eléggé erős befejezése lett a sztorinak, noha nem olyan, amit először szerettem volna, de nem bánom.

D E A R  R E A D E R S

Először is: imádlak mindannyiótokat! Nélkületek nem tudtam volna befejezni a történetet, ezért hatalmas köszönettel tartozom nektek! Ugyan néha hiányzott, hogy nem írtok, viszont észleltem, hogy amikor oda tettem magam, és pöpec részt adtam ki a kezeim közül, megbolondultatok - természetesen jó értelemben - és csak úgy írtátok, amit éreztetek, gondoltatok! 
Ugyancsak köszönettel tartozom a sok-sok díjért, amelyekkel elleptétek a blogot, a dicsérő véleményeitekkel, és pipálásaitokkal a részek alján. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy ez egy csapat munka volt köztünk, hiszen ha ti nem vagytok, akkor nem lett volna értelme folytatnom, ha pedig én nem lettem volna, akkor nem írnám ma nektek az utószót.
Néha nem értettem, hogy miért iratkoztatok le, de aztán megleptetek, amikor plusz kettő-három olvasó is jött egyszerre, és végül 95 rendszeres olvasóval zártuk az egészet. ((2014. Szeptember 13.))

A  F E W  I N F O R M A T I O N

Az oldalmegjelenítések száma országonként néhány helyen meglepett, hiszen sosem gondoltam volna, hogy
majd Oroszországban vagy Brazíliában kerül szemlére a történetem!
  • 95 rendszeres olvasó
  • 147, 721 oldalmegtekintés 2014. Szeptember 13.
  • 28 díj
  • 619 közzétett megjegyzés 
  • plusz 120 oldalmegtekintés a mai napon
  • a legelső rész 2012. 10. 22.én került fel
Ha bármilyen kérdésetek lenne a történetet illetően, vagy nem a történetet illetően, akkor bármikor megtaláltok itt, és a másik kettő blogomon is, hiszen azok még üzemelnek! Oh, és az elérhetőségeknél megtaláljátok az e-mail címem, a twitter nevem, sőt még ask-on kérdezhettek bármit! Hm, mielőtt még elfelejteném, gondolkodtam azon, hogy ha lesz kedvem, akkor hoznék nektek pár ráadás részt. Mit gondoltok erről? Szeretnétek? Ha van bármilyen ötletetek, nyugodtan osszátok meg velem, és megpróbálom teljesíteni ahogy tudom!!! :)
Hát akkor...
Ez lettem volna én, Queen B. és életem legelső története, mely a This Is My Life címet viseli a mai napig! Köszönöm, hogy itt voltatok, hogy olvastátok, hogy bátorítottatok! Számomra ez a történet sokat jelent, hiszen ezen keresztül változott az írásmódom, és sokat köszönhetek neki és persze Nektek! :))♥♥xx

Blog bezárva. xx

1 megjegyzés: